Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Pusztai László: A „Vasember”
A „Vasember" PUSZTAI LÁSZLÓ Visszaemlékező írásomnak azért adtam ezt a címet, mert megítélésem szerint Détshy M ihály az egyik legkövetkezetesebb műemlékvédő szakemberünk. Megalapozta ezt építészeti - építészettörténeti tudásanyaga, a szakma tisztelete, nyelvi ismeretei és lírai érzékenysége. Az együtt töltött 1960-1980-as évek a Dísz téren és az „Új épületben" ad nekem lehetőséget arra, hogy e tanulmánykötetben pár sorban Rád emlékezzek. Látlak a Logodi utcában, látlak a Moszkva téren és a Szilágyi Erzsébet fasoron, de emlékeimben inkább a Dísz téren, a Tárnok és a Táncsics utcában. Érzem a kávé és a „félcigaretta" illatát, amelynek hátterét rajtam kívül talán senki sem értette és érezte igazán. Nekem Te mindig a szakmán belül mint a „bölcsek köve" Lapis filosophorum - (nem alkimista) értelemben - jelensz meg. A Rólad emlékező írásom címének a Vasembernek még egy jelentése van számomra, mivel mint művészettörténész az öntöttvas emlékekkel foglalkozom, Pereházy Károllyal együtt az ország minden régióját felmérve könyvekben és tanulmányokban közölve az ezekre vonatkozó ismeretanyagot. Détshy Mihály mint Heves megyei felügyelő számtalanszor kapcsolatba került Eger és a megye területén fennmaradt vasművesség anyagával, azoknak művészettörténeti megítélésével és megtartásával. Ezek közül elsősorban a kovácsoltvas emlékeket kell kiemelnünk, amelyekhez azonban szorosan kapcsolódnak az öntöttvasból készült védett műtárgyak is. A város rekonstrukciós feladatai szorosan összefüggtek a vasművesség témakörével, hiszen szinte minden Barkóczy és Esterhá::y püspökök által emelt épületnek szerves tartozékai voltak. Aza világ és miliő amely az egri barokk művészet csúcspontját jelentette - és jelenti ma is -, elképzelhetetlen volt a vasművesség jelenléte nélkül. A művészi kovácsoltvas alkalmazása: rácsok, kapuk, erkélyek, szerteágazó vasalások rendszere az egész városban és megyében fellelhetők. Az egri vármegyeház kapui (1. kép), a lunettarácsok csak kezdetei voltak annak a műemlékvédő szemléletnek, amely kiterjedt az egész megyében található hasonló emlékanyagra. Soós Imre egri levéltáros-történész is tudta, hogy a művészet ilyen „mellékágában" a Fazola család alkotta meg a legmagasabb szintű emlékeket Magyarországon. (Nem véletlen közölt alapvető cikket már 1957ben róluk.') 1976-ban az Építés- Építészettudományban megjeleni Eger múltjának jövője című vészjósló című és tartalmú írásod nem volt mindenki számára érthető.- A történeti várost és műemlékeit próbáltad menteni, de a hatalom erősebb volt Nálad, és hivatalod az OME sem állt ki melletted. Kedves Mihály, Te azért tudod és tudnod kell, hogy az idő Téged igazolt, s ha Egerben járok, a Te szeretett városodban, akkor látom, hogy vannak azért még olyan szakemberek akik a Te elveidet vallják.
