Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Mikó Árpád: Magnus Gruber: Tractus Danubii (1531). Egy forrás nyomában

ve. Maga a Tractus Danubii eszerint eredetileg cím nélkül, rögtön a lap tetején kezdődött, vagy - és ez a valószínűbb - elveszett a borítója, amikor jelenlegi helyére került. Ez végig vékony papíron van. Az utolsó művet ismét vastagabb papírra másolták, második és harmadik ívfüzetét a kötéskor fölcserélték. A kódexet egyszerű, világosbarna papírtáblák borítják. Az első levél rectóján Széchényi Ferenc könyvtárának pecsétje látható, korábbi possessor-bejegyzés a kötetben nincs. A könyvet regisztrálta a könyvtár kéziratainak első nyomtatott katalógusa;' róla szóló irodalom, úgy tűnik föl, azóta nem született.* A kötet írásai közül csak Felix Petancius munkája jelent meg nyomtatásban, a többi nem. Petancius II. Ulászló király követeként többször járt Isztambulban; a magyar fővárosban gyakran megforduló bécsi humanista, Johannes Cuspinianus (Spießheimer) jó barátságba került vele. A De itineribus in lürciam szövegét Cuspinianus jelentette meg - már Petancius halála után - 1522-ben/

1 majd a mű többször megjelent.

1

" (Gruber figyelmét a szöveg kiadása elkerülte, Leonard Bockét viszont nem: fol. 3r.) Részévé lett a magyar történelem tudományosan feldolgozott forrásainak is, miután Johann Georg Schwandtner 1746-ban kiadta." Magnus Gruber írásai azonban ismeretlenek maradtak. Bécsben, az Österreichische Nationalbibliothek Kézirattárában egy hasonlóképp török vonatkozású, szintén Gruber által összeállított colligatumot őriznek, Cod. Lat. 8559. jelzet alatt.

12 Az epistola dedicatoria címzettje Bernhard von Cles (1485-1539) tridenti bíboros-érsek (1514-1539), I. Ferdinánd király osztrák kancellárja (1528-1539);

1:i az ajánlást Magnus Gruber Innsbruckban keltezte, 1530. május 24-én." Ez a kötet is három művet tartalmaz. Az első Gruber Epitomája a török szultánokról,

1

' ehhez csatlakozik egy igen rövid opusculum a törökök hadi tudományáról (Sabellicus Enneadeséből),"' utána áll Felix Petancius írása a törökökhöz vezető utakról.

17 Amint látható, Petancius írása ebben a kötetben is szerepel, az Epitoma úgyszintén, hiányzik azonban belőle a Tractus Danubii. A kötet díszes kiállítású, az első levélre az ajánlás címzettjének címerét festették. Bernhard von Cles a Habsburgok fontos, bizalmi embere volt. 1530. március 4-én lett bíboros V. Károly császár közbenjárására, s ugyanebben az évben az augsburgi birodalmi gyűlésen Ferdinánd római királlyá választásánál segédkezett. 1534-ben (VII. Kelemen halála után) ő volt Ferdinánd jelöltje a pápai trónra.

1

* Clesnek dedikált művével Gruber nem került rossz társaságba. A bíboros-érseknek könyvet ajánlott többek között Rotterdami Erasmus, Johannes Brassicanus, Beatus Rhenanus, Johannes Cuspinianus, Ursinus Velius, Johannes Eck és mások.

1

'

1 Többen közülük jártak Magyarországon is, és névsoruk jól jelzi azt a szellemi kört, amelyhez Magnus Gruber tartozni törekedett. A szerzőről, Magnus Gruberről egyelőre többet nem tudok, csak annyit, amenynyi szerény műveiből kiolvasható. Sziléziai volt, pontosabban lausitzi: Lusaciusként írta alá a Clesnek szóló ajánlást.0 Udvari ember lehetett: az első epistola dedicatoria keltezése idején, 1530 májusában végig és június elején I. Ferdinánd Innsbruckban tartózkodott, a második ajánlás dátuma pedig (1541. július 18.) a regensburgi birodalmi gyűlés időszakára esett.

21 Az udvari adminisztráció magas rangú tisztségviselőinek ajánlott kéziratai arra utalnak, hogy velük állt kapcsolatban. Ugyanebben a körben kerülhetett azok közelébe is, akik követségben jártak a Portán; hivatkozott rájuk, név szerint azonban csak egyet említett, a magyar történelemből is jól ismert szalatnoki Habardanecz Jánost (Johann Hoberdanczot). Más diplomatákkal is kapcsolatba kerülhetett, tőlük származhattak a Magyarországra vonatkozó, meglehetősen pontos ismeretei. Nem volt különösebben eredeti tehetség, művei bevallottan kompilációk, ám írásaiba hallott értesüléseit is beledolgozta. Nemcsak ezek miatt érdemes azonban a figyelmünkre, hanem azért is, mert a Dunáról szóló munkája jól mutatja, hogy eg)' tucatliterátor, egy vágyhumanista - és remélt