Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Tóth Sándor: Észrevételek a pesti reneszánsz szentségházak tárgyában
53. kép. Esztergom, Vármúzeum (?), párkánytöredék A püspök, családi nevén Nagyrévi - madaras-halas címerképe ehhez illő -, Pattantyús Manga kutatásainak köszönhetően ma jobban ismert személy, mint korábban volt. Eszerint pesti polgár fia, 1482-től igazolhatóan pesti plébános, 1490-ben még nem, 1495-ben már thermopylei püspök, 1496-1497-ben emellett Estei Hippolit esztergomi érsek vikáriusa - miközben az előbbi év oklevelei szerint a pesti plébánia örökös bizományosa is -, 1501-ben mint püspök kúriai és királyi megbízott a bencés rend hazai reformja ügyében, 1507-ben pedig, továbbra is mint thermopylei püspök, váci vikárius. Ténykedését és sorsát Némethy, lévén számára többek közt az utóbbi adat is ismeretlen, 1506. októberi pápai oklevél alapján ítélte meg, amely szerint akkor már más volt a pesti plébános: „hihetőleg már nem is élt", tehát tabernákuluma is „előbb keletkezhetett, mint az 1507. évszámmal ellátott" - írta. Dehát élt: az iratok alapján akár arra is gondolhatnánk, hog)' a két tabernákulum egyidejűleg készült.'" A stílust, Némethy közléseire támaszkodva, Balogh Jolán kezdte vizsgálni 1938 táján. Némethy közölt a belvárosi templomból további faragványokat is, és innen származtatott még kettőt a Rudas fürdőből. Ezeknek már Balogh sem bukkant a nyomára, de talált egy harmadikat, amelyre alkalmazta Némethy származtatását. Mindezeket főoltár maradékainak határozta meg, rámutatva szoros kapcsolatukra a tabernákulumokkal. Ebből máris kialakult a pesti „bottega" képzete, amelynek mestere „legalább 4-5 évig" működött a városban: Balogh Jolán fejlődési sorba rendezte az emlékeket, kezdve a püspöki tabernákulummal, amely, mivel Nagyrévi „elhagyta parochiális székhelyét már 1506-ban", legkésőbb 1505-ben - más megfogalmazás szerint „1504-5-ben (talán előbb is)" - készülhetett és befejezve az 1508-1509-re keltezett főoltárral. Ezzel együtt megjelent itt már a mester esztergomi előéletének tézise is, hivatkozással Nagyrévi kapcsolatára Hippolit érsekkel és egy akkoriban lelt „vörösmárvány párkánytöredék" gyümölcscsokros díszének a pesti tabernákulumokhoz fűzött rokonságára. A stílust Balogh Jolán végső soron különböző itáliai tényezőkre, elsősorban Benedetto de Maiano műveire vezette vissza, de, az architektonikus elgondolás vezérlő szerepére vonatkozó megállapításának egyáltalán nem megfelelő módon, inkább csak részletmotívumokat véve tekintetbe. 20 Az architektúra legszorosabb rokonsági foka bizonyára kielemezhető lenne az Itáliában fennmaradt nagyszámú hasonló emlék átfogó vizsgálatával, 2 ' erre azon-
