Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Tóth Sándor: Észrevételek a pesti reneszánsz szentségházak tárgyában

51. kép. Cortona, székesegyház, tabernákulum 1491-ből (Mancini nyomán) őriz valamit Desiderio megoldásaiból, talán visegrádi közvetítéssel. Az átalakulás a középrészen a legszembeötlőbb, ahol csak a padlóminta és a két magas oldalsó falnyílás marad. De ezekben csak három-három angyal jelenik meg egymás mögött, lépcsőzetes elrendezésben. Jobbról az első itt is mellén keresztbe tett kezű. A sarkok simák, a fülke alacsonyabb, félkörös, a párkány egyrészes, az archivolt szegmentíves, dísztelen, a dongafelület mindössze három kerubfejes rekeszre oszlik, az ívháromszögekben két inkább Victoriának mondható angyal lebeg. A lunettadombormű hiányzik, de az Atyaisten áldó, könyvet tartó félalakja előjön az oromkövön, két kerubfejtől közrefogva. A keretművön - elválasztó sáv itt sincs - megint sok az eltérés. A pilaszterek és fejezeteik dísze erőteljesebb és változatosabb, mint Desideriónál. A párkányfrízen középről széthullámzó indadísz van. Az architráv hasonló tagolású, de felső lemeze is dísztelen. A koronázó részről elmarad a fogrovat. A lunettát az architráv tagozatai keretelik. A pesti tabernákulumokhoz viszonyítva ezúttal is szembeötlő a középrész szobrásza gazdagsága, amihez itt ellentétül hozzájárul kiegyensúlyozatlan arányú, darabos-nehézkes tagoltsága. A három kerubfejes mezőre osztott dongaív határozottan Pest város szentségházára emlékeztet, de ott a felület kitöltöttebb, és a keretelés