Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Feld István: II. Ulászló építkezései és a reneszánsz építészet elterjedése Magyarországon

9. kép. A nyéki ún. lakópalota (a.) és a simontornyai vár (b.) loggiaszakaszának rekonstrukciós kísérlete. Horler Miklós munkája (Ars Hungarica, 14. 1986. 71-72. hány olyan jellegzetes reneszánsz építészeti elemre vonatkozik, melyek többsége minden bizonnyal az ún. lakópalotával hozható kapcsolatba. Itt az északi (főhomlokzat loggiájának (8. kép), a földszint és az emelet alaprajzának, továbbá néhány belső részletnek, így egy kandallónak a rajzi rekonstrukciója készült el. Az ennek során értelmezett formák közül különösen a loggia-motívum fontos, mivel a ión oszlopos balusztrád rekonstrukciója (9. kép: a.) - bár a feltételezett oszlopszékhez itt sem tudtak még töredékeket kötni - sokkal hitelesebbnek tűnik az előzőekben tárgyalt budainál, melytől egyébként méretrendje valószínűleg el is térhetett. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy nem csak az emeleten, hanem a földszinten is volt balusztrádja a loggiának. A loggia-motívum későbbi elterjedése szempontjából mindenesetre fontos lehet az a tény, hogy okleveles adatok szerint 1500 körül, még hercegként többször megfordult Nyéken a későbbi I. (Öreg) Zsigmond lengyel király, a későbbi waweli loggia építtetője. "' A villák említett datálását az is alátámasztani látszik, hogy néhány dunántúli várból a nyékiekkel anyagukban és a legkisebb részletükben is egyező reneszánsz kőfaragványokat ismerünk. Főként csak egyszerű nyíláskeretezések kerültek elő 1930 körül a Nyéktől mintegy 10 km-re északra fekvő solymári vár ásatása során. A nem túl jelentős erősség 1496 óta II. Ulászló birtokában volt, aki ez idő tájt gyökeresen átépíttette.-' Még fontosabb azonban ebből a szempontból a dél-dunántúli Simontornya vára. Ha ugyanis összehasonlítjuk egymással az itteni és a nyéki loggia egyegy szakaszának rekonstrukciós rajzát (9. kép), a bizonytalanságok ellenére is elég meggyőzőnek tűnhet számunkra, hogy Buzlai Mózes királyi udvarmester rezidenciájának kőfaragómunkáit 1508-1509-ben ugyanazok a mesterek készítették, akik - bizonyára nem sokkal korábban - Nyéken működtek.5