Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)
Sedlmayr János: Magyarországi gótikus ablakmérművek
6. ábra. Két- és háromosztatú 14. századi ablakmérmúvek A. Köridomú „szem"-mel B. Ivháromszögű elemekkel C. Ivnégyszögű elemekkel denki által érthető jelentést, noha bizonyos, hogy valami képzet a geometriai alakzatokhoz még ma is tartozik, legyen az háromszög, négyszög, öt- vagy hatszög. Egyes mérműveket szobrászi faragványok is díszítenek, mint például a soproni Szent Mihály-templom északi mellékhajója két merműves ablakát. Talán az is jelenthet valamit, hogy a különböző formájú mérművek hogyan helyezkednek el? Az érett gótikus mérművekről (7. ábra) A korábbi formák a 14. század végére nagyrészt eltűnnek, legfeljebb az újabbakkal együtt fordulnak elő. Ezek együttesen szinte végtelen alakzatot hoznak létre mindenütt. Jól felismerhető új idomok, illetve formák: - a halhólyag belső karéjokkal, amely kezdetben kitöltőelemként szerepel. Később azonban primer főformává fejlődik, szekunder karéjokkal, illetve tercier orrtagokkal, - a „szférikus" idomok, amelyek hullámívekkel határolt ivháromszögű, illetve ívnégyszögű hálós alakzatokban, közkedvelt motívumok, - a szív- és cseppforma karéjokkal, amelyeknek külső befoglak) formája konvex és konkáv ívekből áll. Ilyen főforma már a 13. századi mérművekben is előfordul (ld. a soproni egykori ferences templom ablakait), itt a karéjok révén azonban új motívumként jelenik meg, - az „összeolvadt)" forma, amely két vag) 7 több motívum összenövesztése révén áll elő. E mérműforma kitalálója és első alkalmazója Peter Parler volt, az érett gótika legnagyobb mestere. Ilyen formák közül most három jellegzetesét mutatok be: a három- és négykaréjok összeolvasztását két változatban, valamint egy háromkaréj összeolvasztását halhólyaggal. A fent leírt részletformákból kiegészítve a korábbiakkal legalább ötféle, jellegzetes mérműalakzat szerkeszthető, így megkülönböztethetők: - „sugárzást" mulató mérműalakzatok. Ilyen kőrácsokban a motívumok a mértani középpontból kifelé, vag}- a centrum irányába befelé, kivételesen kifelé és befelé is sugárzó alakzatot képeznek, - aszimmetrikus mérműalakzatok. Az ilyen viszonylag kiegyensúlyozott példákkal a korszak első felében találkozhatunk, - háló jellegű mérműalakzatok. Ezekben a korábbi, statikus ívnégyszögű és ivháromszögű formák „széthúzása" hálót imitáló rajzolatot eredményez,
