Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Arnóth Ádám: Détshy Mihály ünneplése nyugdíjba vonulása alkalmából

Détshy Mihály ünneplése nyugdíjba vonulása alkalmából ARNÓTH ÁDÁM Détshy Mihály 1982. szeptemberében ment nyugdíjba. Búcsúztató beszédet én mondhattam 1983. január 10-én a hivatal zsúfolásig telt tanácstermében. A hivatal dolgozói ekkor fogadtak be maguk közé és Détshy Mihály ekkor nyújtotta át öreg, fa karosszékét amelyet azóta is használok. Mint még mostanában is kiderült, ezt az alkalmat mások is jó emlékezetükben tartják, így talán érdemes felidézni az ünnepséget. Mivel szövegemet annak idején nem írtam meg tisztességesen, de utólag azért lejegyeztem, a jelen verzió ezen utódokumentáció alapján készített rekonstrukció. A szükségesnek vélt kommentárokat, azaz kiegészítéseket a Velencei Karta szellemében tipográfiai eszközökkel elkülönítettük. Kedves Miska, kedves egybegyűlt közönség! Engedtessék meg nekem, hogy néhány szót szóljak a hivatal nevében Miska ünneplése alkalmából. Engem ért ugyanis ez a megtisztelő feladat, mert, bár én voltam talán legrövidebb ideig munkatársa, én vehettem át tőle a stafétabotot, és én lehettem olyan szerencsés, hogy bizony elég hosszú ideig foghattam vele együtt ennek a stafétabotnak a két végét. 1982 elején vált bizonyossá, hogy én fogom átvenni Détshy Mihálytól két megyéje műemlék-felügyeletét (Borsod-Abaúj-Zemplén és Szolnok megye), így hónapokon át együtt dolgoztunk a hivatalban és a kiszállásokon. Legjobban talán mindannyian Détshy Miska szakmai múltját, műemlékvédő tevékenységét ismerjük, hiszen olvastuk írásait, kutatásait, ismerjük gondos építészi munkáit. Détshy Mihály 1957-től működött műemlék-felügyelőként Észak-Magyarország megyéiben, de a műemlékes szakma akkor még nem tagozódott áthághatatlan kasztokra. Détshy Mihály falkutatást és levéltári kutatást is végzett (ez utóbbit máig nem hagyta abba) és emellett tervezőként is működött, elsősorban az egri és a sárospataki vár helyreállításán. Ezek méltatása helyett inkább manapság ritka, rendkívüli sokoldalúságára hívnám fel a figyelmet. Arra például, hogy a későbbi sátoraljaújhelyi főmérnök esetenként Bach Máté-passiójának nevezetes, Lichtenberg-kórussal adott előadásán ült az egyik csellószólam pultja mögött. Vagy arra, mikor - még kezdőbb koromban - megkérdeztem, hogy vajon rokona-e annak a Détshy Mihálynak, aki pl. a Daphnisz és Chloet ültette át magyarra, szerényen így válaszolt. „Nem kell szégyellni, az embernek vannak ifjúkori bűnei". Nyugdíjba vonulásával, nyelvtudásának hiányát egyébként is sokan meg fogjuk L3