Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Valter Ilona: A gyöngyösi Szent Bertalan-templom építéstörténete a város történetében

kői és a benei váruradalom közös maradt.-- 1424-ben Simon fia Miklós hamis pénzverés bűnébe esett, ezért Zsigmond király az összes javait elkobozta. így a város kedvező helyzete - hogy egy birtokos családhoz tartozott - megszűnt, és a város kettéosztották. Az egyik fele Szécsényi László tulajdonában maradt - a plébániatemplomtól nyugatra eső rész. Szécsényi László fia János korai halála után ezt a városrészt Szécsényi László vejei: Guti Ország Mihály fia László és Losonczi Albert örökölte.

30 A város keleti fele - a Szent Bertalan-templommal - a királyé lett. A birtok egy része - így a benei váruradalom - zálogban volt. 1435-ben Zsigmond király megengedte a Rozgonyiak idősebb ágához tartozó Péter egri püspöknek és testvérének, István temesi ispánnak, hogy a benei uradalmat a zálogból kiválthassák és bizonyos összegért maguknál tarthassák. Albert király és felesége, Erzsébet királyné 1438-ban hűséges szolgálataikért a két Rozgonyinak, valamint unokatestvéreiknek, Simon fia Györgynek és Istvánnak ajándékozta a gyöngyösi birtokokat. A család idősebb ágához tartozó megajándékozottak a királyi adományt kiterjesztették a család ifjabb ágának tagjaira is, ha ők örökösök nélkül halnának meg. Erről 1443-ban külön oklevelet is kiadtak.

S1 Az ifjabb ág néhány év múlva valóban gyöngyösi birtokossá vált. 1447-ben ugyanis Rozgonyi István fia János gyöngyösi és poroszlói részei felét más birtokokkal együtt zálogba adta az ifjabb ágból (János sárosi várnagy-kincstárnok, tárnokmestertől) származó Jánosnak és testvéreinek, Reynoldnak és Oszvaldnak. így - bár nem királyi adományként - de ezek után ők is igényt tartottak Gyöngyösre. Később újabb részek birtokába jutottak Gyöngyösön. Az ifjabb ág utolsó férfitagja János fia István 1492-ben halt meg,

32 A család idősebb ága eleinte közösen birtokolt, de később viták támadtak és a vagyont megosztották. A 15. század végén a város egynegyedét a temesi ispán, István, unokatestvéreinek Györgynek és Istvánnak leszármazottai bírták. A temesi ispán fia János 1495-ben meghalt. Fia, szintén János, igyekezett az apja által zálogba adott birtokrészeket visszaszerezni, ez csak részben sikerült neki 1475-ben, ám ezt követően meghalt. István nevű fia 1481-ben még kiskorú volt. 1523-ban halt meg." Vele kihalt mindkét Rozgonyi ág férfi ágon. Mindkét ág javai leányágon öröklődtek. Részben házasság, részben szerzés révén részbirtokos volt a 16. században Gyöngyösön a Bánffl, a Báthory, Kanizsai család, Erdődy Tamás és Bakócz Tamás esztergomi érsek." Végig tekintettük Gyöngyös 15. századi birtokosainak sorsát. Úgy gondoljuk, a gyöngyösi templom gótikus átépítésében a Szécsényieknek már nem lehetett szerepe. 1411-1424 között a Szécsényiek kezén szétaprózódott a birtok, és már nem voltak olyan anyagi helyzetben, hogy ilyen nagyarányú építkezést támogatni tudtak volna. Ezzel szemben a Rozgonyi família virágkorát élte. Az itt először birtokot szerzett idősebb ágból Péter egri püspök volt, de a legkimagaslóbb személy István, több megye ispánja, aki különösen mint temesi ispán vált ismertté. De ő 1440-ben meghalt. A két János, fia és unokája, valamint dédunokája István, nem tűnik ki különösebb tettekkel. Igen jelentős személyiségeket találunk viszont az éppen az idősebb ág révén itt birtokhoz jutó ifjabb Rozgonyi ág tagjai között. Már a zálog révén birtokos lett testvérek (János, Reynold, Osvald) apja, János, sárosi várnagy, kincstárnok, majd tárnokmester volt, felesége Domoszlói Apollónia és a saját vagyona, hivatala és összeköttetései révén az ország leghatalmasabb urai közé tartozott. Fia, Rozgonyi János 1455-ben erdélyi vajda, tárnokmester, 1458-tól országbíró volt. Az ország igen előkelő és befolyásos családjából származó Bánffl Dorottya volt a felesége. Rozgonyi János valamivel 1474 előtt halt meg.

5

' A házaspárból a feleség, Alsólendvai Bánffl Dorottya mecénási tevékenysége ismert Gyöngyösön. 1460-1470 táján ő támogatta a ferences kolostor újjáépítését. Címere a ferences templom kriptájának záró-