Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Körmendy József: Adalékok a felsőörsi Árpád-kori prépostsági templom kutatásának történetéhez. Naplójegyzetek

ták olajjal, úgy néz ki, mintha új lenne. A szállítás azonban csak 1965 februárjában történt. Alighogy elmentek a villanyszerelők, december elején megérkeztek a freskó restaurátorok: Reisinger Mária iparművésznő balatonfűzfői és Köcs István betanított munkás miháldi - Somogy megye - lakosok. Már az 1944. évi kutatás során is előtűnt néhány freskónyom a szentélynégyszög déli oldalán: konszekrációs kereszt és néhány pálmaszerű foszlány. (Reisinger Mária szerint a keresztes háborúk után a keleti mecsetek valódi perzsaszőnyeggel történt faldíszítések utánzására már a román építészetben is szokássá vált a falnak függönyszerű díszítése. Az itt található nyomok erre engednek következtetni.) A legértékesebb leleteket azonban a déli sekrestye tartogatta számunkra. A szentély felőli oldalon a nagyszekrény mögött kb. annak magasságában vörös csík húzódik kelet felé vízszintes irányban, alatta közel az ajtóhoz három gloriolával (szentek dicsfénye) ékesített fej látható. Az arc teljesen el van mosódva. (Ezzel kapcsolatban Angyal Vendel ősi plébános - községünk szülötte - megjegyezte, hogy gyermekkorában Csendes kántortanító úrtól többször hallotta, hogy amikor a templom a reformátusok kezén volt 1630-1730 között, a szenteket fejszével leverték a falról.) Talán a megtalált képek is a vallási fanatizmusnak estek áldozatul. A vörös szalagdísz tovább folytatódik a keleti barokk ablak bolthajtásáig. Ugyanitt a keleti falfelületen előtűnt három sötétszínű talán kormos - gloriola. Reisinger Mária szerint a középső Jézust ábrázolhatta. Talán Szentkereszt kápolna volt itt. A sekrestye freskói, az elsők, a második periódusból a 14. századból valók lehetnek. Erre enged következtetni, hogy nem az alapvakolaton találhatók. Viszont az ablak felettiek korábbiak lehetnek. A fő eredmény: igazolva van, hogy a templom a középkorban figurális festésű volt. A freskók konzerválása a következő módszerrel történt: először finom kis késekkel eltávolították a freskót fedő vakolatot, utána körülszegték műanyagos vakolattal, majd injektálták pleisztollal. Ez tejszínű anyag, melyet injekciós fecskendővel a freskón látható lyukakon keresztül a freskó és az alapfal között támadt üregbe fecskendeznek. Ezzel eltömítik az üreget, és a felhólyagzott freskórészt az alapfalhoz hozzáragasztják. Az elsődlegesen elhelyezett szegély megakadályozza, hogy a ragasztóanyag az üregből kifollyon. Amikor ez megkötött, akkor az egész felületet hígított pleisztollal átmossák, ezzel mintegy védőüveg réteget hordanak fel a képre és hosszú időre meg tudják menteni. - Ugyanezzel a módszerrel konzerválták a szentélynégyszög freskómaradványait is. (A munkálatok idején már nagyon hideg volt, azért villanyrezsóval fűtöttek a művészek. Fel is szökött a villanyszámla 787,60 forintra. Szerencse, hogy ezt az összeget még az OMF kifizette.) A kórus eredeti szintjének feltárása 1964. december második hetében történt. Eri István veszprémi múzeumigazgató és Tóth Sándor régész irányítása mellett Pálfi Károly, Kovács Pál és Renácz József végezték a munkát. A boltozatot a „vesékig" letisztították. A boltozaton öt harangkötél nyílást találtak. Tehát eredetileg a földszinten húzták a harangokat. - A padozatot nem süllyesztették, csak két középkori lépcsőt tártak fel a fordulónál és azt bemutatták. A falkutatás során a déli falon négy gerendanyílást, a nyugati részen ajtóhelyet találtak. A padozaton egy sor téglával jelzik a valószínű falnak a helyét, amely egy fülkét zárt körül, ahova az előbb említett ajtón lehetett bemenni. Ez a fülke magába zárhatta a diadalíven található pastoforiumot. A torony északi falán kibontott román kori ablakot vakon hagyták. A kóruson talált barokk vakolat a téglapótlásokat jelzi. Erdei mérnök úr eltávolíttatta a kórusról a mellékhajóba vezető ajtókat is. Helyettük szélfogó függönyöket szereltünk fel. December 2. és 3. hetében megtörtént az előcsarnok kváderköveinek letisztítása, a mennyezetnek műkővel való fugázása, a barokk korban történt téglás javítá-