Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Sedlmayr János: A sopronhorpácsi késő román templom főhomlokzatáról. Elméleti rekonstrukciós kísérlet

3. kép. A nyugati kapu metszetrajza rint - a figurák a fülkéket alátámasztó pillérekkel „egybenőttek", ahogy az az alsó két szobornál (Péter és Pál?) látható. Ez a megoldás a román korban, sőt a gótikában is gyakorta előfordul: néha körkeresztmetszetű oszloptörzsekhez, máskor pillérekhez vagy hasábokhoz csatlakoznak (pl. Liter, Vértesszentkereszt). A főhajó szélességében megjelenő kapuzatnak így felrajzolt kompozíciója szerintem rendkívül szerves: a figurák lépcsőzetesen emelkedő íveket tartanak, legfelül pedig Krisztusra két egyforma ív terhe nehezedik. A figurák tengelytávolsága - egyenlő kiosztás mellett kb. 87 cm, amelyből a fülkék belmérete cca. 63-64 cm, a figurák pilléreinek szélessége pedig 22-24 cm lehetett. A szobrok konzolokon állnak, mint az alsó in situ kettő. Az egész elrendezés szerintem ajakinál azért szervesebb, mert a tizenkét apostol így a kompozíción belül marad, nincs közöttük alárendelten elhelyezett kettő (miért nem tizenkét fülkét osztottak ki Jakon, miért kellett két apostolt alárendelten oldalra állítani? Egyelőre érthetetlen!) Az is szép gondolat itt, hogy az apostolok „súlyt" hordanak, nemcsak fülkén belül állnak, hanem valóságos és eszmei terhet viselő személyek! A nyugati homlokzat egészéről Az így kiszerkesztett kapuoromzat (kb. 42 fokos szögben) nem egyezhetett a főhajó tetőzetének háromszögű oromzatával, mert az cca. másfél méterrel magasabb lehetett; ezt a kegyúri karzat szintje feletti belmagasság (min. 3,5 m) határozta meg. (4. kép) Joggal feltételezhető az is, hogy a templom nyugati oromzata a főkapu síkjánál mélyebben végződött: így a kapuzat hangsúlya tovább növekedhetett. A kegyúri karzat ülőfülkéi pedig a kapuzat oromzatába süllyesztve készülhettek.