Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Tóth Sándor: Pillér és ív a magyar romanikában

21. Hervay 33-34., 57-58., 61-62., 239., 253-255.; MMT 7.: 76., 523-525., 533-537.; Dercsényi 1972, 113. kép, 195. Az eredeti tervben a féloszlopos falpilléreknek megfelelő kötegelt főhajótámaszokkal lehet számolni. 22. Hervay 141-142., 146-147., 153., 208., 210-212., 215-216., 237. előtt, 271., 280-282. Hümpfner Tibor: A zirci apátsági templom ásatása (1912-13). A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 2. Veszprém, 1964. 2. kép, 121-122. ; Marosi 420. kép, 147-149. Gerevich, László: Ergebnisse der Ausgrabungen in der Zisterzienser-Abtei Pilis. Acta Archaeologica, 37,1985, 1-2. 117-121., 133., 135.; Pannónia regia. 236-237., 264-265. 23. Ehhez ld. Tóth 1983, 407., 414-415.; vö. 13., 18. jegyzet. A gyulafehérvári elrendezéshez ld. Entz 1958, 4., 22., 114-116., 119., 122., 132-133., 174-175., 177. kép, 32-34. Vö. Marosi 415-416. kép, 146147., 151-152. Jellegzetes különbség, hogy míg itt frízszerű a lábazat és a fejezet alakítása, Zircen a hengeres tagokra korlátozódó, ahogy Pilisen is az attikai tagozatsor alkalmazása. Másrészt Zircen a fóhaj óban felfutó hengeres tárnokát is elhatárolták, de csak körbefutó vállpárkánnyal - ami Gyulafehérvárott a gyengébb pillérekre korlátozódik. A derékszögű visszaugrások Pilisen a falpilléreket is jellemzik. Vö. 22. jegyzet. 24. Vö. 23. jegyzet. Ld. még Entz 1958, 135., 149., 168. kép, 35-36, 43-44., 46., 52-54.; Tóth 1983, 409. 25. Vö. 22-23. jegyzet. Ld. még Szabó 134-138. Gerevich 105., XL. t.; Csányi Károly - Lux Géza: A lébényi róm. kat. templom. Technika, 25. 1944. 134-135., 186-187., 189., 278-281.; Dercsényi 1957, 175., 185., 190., 197-198.; Marosi 419. kép, 147-148.; Bakó 265-266. kép. Az építéstörténethez vö. Tóth 1983, 409-410. és Szentesi Edit: A lébényi templom ornamentikája. Szakdolgozat. Kézirat. ELTE Bölcsészettudományi Kar, Művészettörténet Tanszék. Bp., 1986. (főleg:) 1-2., 33-34. 26. Esztergomhoz vö. Gerevich 80., 87-88., 96. után; Dercsényi 1972, 52., 55-56. kép. Ld. továbbá Marosi 21., 222., 358., 422-424. kép, 47., 53., 72., 147., 149-151. Möns sacer. Pannonhalma 1000 éve. Katalógus. Szerk. Takács Imre. Pannonhalma, 1996. L: 170-176., 190-203., 207-218., 228-229., melléklet. Itt, úgy tűnik, a hosszház utolsó építési szakaszában rendszeresítették az átlós lábazatokat a bordatámok számára és a megfelelő poligonális fedőlemezeket. A zirci pillérnek (vö. 22-23. jegyzet) jó párhuzama az a chateauduni, amelyet kerci vonatkozásban idézett Entz 1963, 137., 140. Erről két irányban lépcsős, sarokhengertagos heveder indul. 27. Szabó 234-238., 240.; Gerevich 66., LXXX-LXXXII. t.; Lux Géza: A zsámbéki templomrom. Bp., 1939. 8-9., 13., 24-29., 31-32., 34., 36., 38-39., 4L MMT 5. 2.: 481-482., 484., 486., 489., 491-492., 497-500.; Dercsényi 1957, 175., 193-194., 202.; Dercsényi 1972, 135. kép; Marosi 147., 149. A pillérek főhajó felőli oldalán csak a vállpárkány húzódik végig, ami Zircre és Gyulafehérvár gyengébb pilléreire emlékeztet (vö. 23. jegyzet). A többi oldalon a fejezetzónát frízszerűbben kezelték, mint Pannonhalmán. A Pannonhalmához fűződő viszony szempontjából figyelemre méltó a főhajó övpárkánya, amelyet ott az utolsó építési szakaszban vezettek be. E szakasznak - amelyben a támaszformák módosultak - felel meg Zsámbékon, úgy tűnik, a bordatámok lábazat- és fejezetalakítása is. A pannonhalmi pillérek főhajó felőli féloszlopait nyilván a szerzetesi kórus berendezésével számolva hagyták el. Vö. 26. jegyzet. 28. Békefi Rémig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Bp., 1907. 224-226.; Dercsényi 1957, 175., 193-194., 201-202.; Németh József: Zala megye műemlékei. Zalaegerszeg, 1977. (jő kép a főhajóboltozatról); Marosi 421. kép, 155. (a szintén konzolos, de más felépítésű bélapátfalvi támaszmegoldás - vö. 21. jegyzet - távolról sem rokona a türjeinek); D. Mezey Alice: Tűrje. Műemlékek. Bp., TKM Egyesület, 1992. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 429.); Bakó 488-490. kép.; A legalaposabb összefoglalás mindmáig Péter Márta kiadatlan szakdolgozata: A türjei nemzetségi monostor építéstörténete. Kézirat. ELTE Bölcsészettudományi Kar, Művészettörténet Tanszék. Bp., 1964. (Id. főleg: 45-52.). A két déli főhajópillér, a rájuk támaszkodó fal és boltozás más stílust képvisel, mint a hosszház többi része. A diadalívnél a főhajó felé bordatám - akárcsak Lebenyben (vö. 25. jegyzet) - nincs. 29. Gerevich 71., 107.; Csányi Károly - Lux Géza: A vértesszentkereszti apátsági templom. Technika, 21.1940. 268-272., 302.; MoMűvTört 55-56., 70.; Mezősiné 56-57., 62., 65. kép, 2-3. rajz.; Bakó 18., 2325., 28. kép (Aracs). Vértesszentkereszten a diadalív kivételével a köteges pillérrészek is nyolcszögű talapzaton álltak. Efféle kötegpillérek vannak a négyezetben Kercen is (ellentétben a főhajóval - vö. 20. jegyzet), továbbá a diadalívnél a brassói Szt. Bertalan-templomban (ahol a nyugatabbi pilléres részek későbbiek). De a két erdélyi példához átlós tárnok is tartoztak, aminek nincs nyoma a másik két épület kötegpillérein, és ott nincs fejezetfríz, ami viszont megvan Aracson. A brassói diadalíven az esztergom-pannonhalmi hevedertípus sarokéles változata tűnik föl. Ugyanott a nyugati pillérrész fölött a féloszlop függőlegesen folytatódva belevész a későbbi hevederívbe. Kercen az áthidalások nem maradtak fenn. Brassóhoz ld. uo. 72., 74. kép; Dos Burzenland. Hg. von Eugen Jekelius. 3/1. Kronstadt, 1928. 141., 144-145., 153. kép, 109-116.; Kerchez: Entz 1963, 125, 127, 129,