Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Déry Attila: Tartószerkezetek korai méretezési elvei és megoldásai

Rondelet, a téglából rakott félköríves dongára vonatkozó megoldása megfelelőbben differenciál, mert figyelembe veszi a terhelés mértékét is. Szerinte a boltozat záradékvastagsága, amikor k az ívköz; nagy terhelés esetén: z =—k + 0.32 24 közepes terheléskor: csak önsúlyra méretezés esetén: Ismeretes volt még Rondelet csak téglaboltozatokra vonatkozó azon számítása is, amely szerint a boltozat magasságának feléig felfalazott hátfal esetében illetve teljes magasságú hátfal építésekor a boltozat záradékvastagsága. Ez a számítás olyan csekély értékeket adott, hog)' csak téglaméretre felkerekítve érthették. Ebben az esetben a boltozat könyökvastagsága mindenütt a záradékvastagság kétszerese. A 20. század elején használták a részletesebb Menzel-féle számítást is; E számításban n a falazó anyag megengedhető igénybevétele mr-ként, s a falazó anyag súlya m

3-re számítva, m a feltöltés magassága, s

1 a feltöltés súlya, szintén m

3re kiszámítva, S a mértékadó terhelés mértéke r pedig a boltozat intradosának sugara. E számítási módszer, a mértékadó terhelés, a tartószerkezet megengedhető igénybevétele és a feltöltés ismeretében valóságosabb értékeket ad. A tartófal terhelhetősége azonban tág határok között becsülhető érték, akárcsak a feltöltés súlya, amely tömörödhet, és nedvességfelvétellel súlyosodhat is. A 20. század elejére ezek az értékek általában nőttek. Lechner Jenő Építési enciklopédiája 1903-ban félköríves dongaboltozatnál már 1,75-3,0 m áthidalt távolság esetén 1, 2,0-3,5 m áthidalt távolság esetén, 1/2, 3,5-5,5 m áthidalt távolság esetében 2, 5,5-8,5 m áthidalt távolság esetében 2,1/2 ahol 2n - ms

] - S