Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

C. Harrach Erzsébet: A területi védelem alakulása a műemlékvédelemben

ték. Ezek a munkák a szövegrészeken túl fényképekkel illusztráltak és ezek segítségével is rögzítették a század közepének városképét. A városmagoknak térképen történő kijelölése megtörtént, és ezeken a védett városkép-szakaszok is jelölve vannak. Az ország településeinek adottságai területenként különbözőek, így azok védelme, városképeik vizsgálata is másként alakult. Míg a Dunántúl városainak nagy része római alapítású, viszonylag folyamatos társadalmi fejlődés eredményeként jöttek létre, döntően a polgári fejlődés termékei, őrzik a középkori múlt számos jellegzetességét, mai képük főleg 18. századi, addig alföldi városaink inkább óriássá nőtt falvak, amelyek a múlt századi agrár konjunktúra nyomán indultak fejlődésnek, így 19. századi az arculatuk.

12 Ez az oka, hogy védett épületállományuk más jellegzetességgel rendelkezik, település központjaikat kezdetben nem ítélte a kutatás védendőnek, s így fordulhatott elő, hogy hivatalos védelem híján legtöbbször erőteljes átépítésre kerültek.

13 A települések értékvizsgálatával eredményeként kell megállapítani, hogy a védett épületállomány számának változásai mellett számszerűen nőtt a területi védelem is. A változást kikényszeríthette egy-egy műemlék helyreállítása, de az összefüggő utcaképek megőrzésének fontossága is fokozottabb védelmet igényelt.

14 Lássunk néhány példát a védett területek változására : nem változott a szám Budapest város, Baranya, Békés és Tolna megyékben, igen jelentősen Csongrád, Pest és Veszprém megyékben, a többi megyében csak csekély változás volt. A változásokat vizsgálva néhány érdekesség említést érdemel. A műemlékekhez (M) kapcsolódó kezdetben kiadott területi védelmek szinte csak a közvetlen környezetet érintették.

15 Ennek ellentéte, hog)' számos kastély esetében a parknak csak egy részét helyezték területi védelem alá."' Népi épület vagy falu az első fázisban még nem került területi védelem alá. Az MJT mellett a hetvenes években polgárjogot kapott az MK is, amely kisebb területre biztosít fokozott védelmet, nemcsak a védett épületet, hanem annak településképi megjelenését, eredeti környezetét is hivatva van fenntartani. A városok mellett falvaink értékei, a népi épületek még az első műemléki jegyzékben sem voltak benne, hiszen azok szervezett bejárása csak a hatvanas években indult meg. A falubejárások során a kutatók eldugott kis falvainkban olyan, akkor még érintetlen faluképekre találtak, hogy rádöbbentek a jegyzék e hiányosságára. A néprajzosok és mások is természetesen ismerték e szépségeket, de ők is általában az egyes épületekkel foglalkoztak, az összefüggő településépítészeti értékekkel kevéssé. Az első revízió után kiadott jegyzékben szép számmal kerültek be népi építészeti emlékek is, majd az első népi terület védelme is életbe lépett: az 1976-ban kiadott országos jegyzékben Hollókő már műemléki jelentőségű területként szerepel. Nógrád megyében ez az egyetlen MJT és népi együttesként az országban elsőként vették fel az UNESCO Világörökség listájára. Hollókő után hamarosan MJT lett a tihanyi faluközpont (1972), a következő Fertőrákos és Szigliget (1976), míg Szalafő csak 1988-ban kerül védelem alá, igaz, hog)' akkor természetvédelmi tájegységi védelemmel együtt. Az 1976-os jegyzék kiadása után tehát a változás igen lassú. A műemléki jelentőségű területek száma 1995-ig átlagosan évenként egy-egy területtel bővült.

17 Kicsit gyorsabb a változás a műemléki környezetekben: 1976 után egy évtizedig alig változik, 1988 óta azonban jelentősen megnőtt.

18 Példa rá, hog)' Csongrádban az 1976-os jegyzék csupán Csongrád belvárosának népi műemléki jelentőségű területét védi, az 1990-es jegyzékben már 10 műemléki környezet szerepel. Átminősítésekre is sor került. Visegrádon az 1976-os jegyzék a Palotát óriási területtel műemléki jelentőségű védelem alá vonta, az 1990-es jegyzékben ez az egyes épületek egyedi védelmévé alakult éppúgy, mint a római tábor Szentendrén. Érdekes, hogy a Veszprém megyei Magyarpolányban, ahol a Kálváriához vezető fő utca a Petőfi