Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Gilyén Nándor: Veszprém megyei pajták

5. kép. Vigántpetend, Kossuth u. 80. Pajta ollóágasos tetőszerkezete, gerincszelemen nélkül mást megtámasztják. Ennek következtében kisebb fesztávolság esetén a gerincszelemen feleslegessé válik. (Eredetileg az ollóágasos - és minden szelemenes - fedélszékben a szarufákat nem kapcsolták egymáshoz, hanem - amire az Alföldön és az északi nyelvterületeken szokásos horogfa elnevezés is utal - egy, a horogfából kiágazó ág csonkjának segítségével rögzítették a szelemenhez.) Az elmaradó gerincszelemen viszont az ollóágas szerepét teszi kétségessé, bár meg kell jegyezni, hogy a kötőgerendák szempontjából ez a megoldás statikailag kedvezőbb, mint a szokásos álló- vagy dőltszékes szerkezet. Viszont a középszelemen (vendégszelemen) kedvezőtlenül, középen terheli a nagyobb fesztáv miatt meglehetősen hosszú ollószárat. A leírt ollóágasos fedélszéken kívül az újabban épült, de egyébként még hagyományos pajtákban szórványosan előfordul az állószékes, nagyon ritkán a dőltszékes