Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Végh János: Pecz Samu önéletírása

felszerelésével egyike az ország legnagyobb ilynemű intézeteinek; építési költsége új bútorberendezésével együtt közel egy millió korona volt. A főgimnázium építkezésének megkezdése előtt más nagyobb építkezésekkel, mint az új műegyetem épületeinek építésvezetésével s az Országos Levéltár épületé­nek újabbi tervezésével lévén elfoglalva, nem különben az egészségem sem lévén tel­jesen kifogástalan, a főgimnáziumnak csak vázlatait és az első 1:100 méretarányban készített tervét és részletes költségvetését készítettem el, míg a részletrajzok elkészí­téséről, valamint az. építkezés vezetéséről és leszámolásáról le kellett mondanom. A debreceni ref. egyházközség ez utóbbi munkák teljesítésére, ajánlásom foly­tán adjunktusomat, a műegyetemen valamint építkezéseimen szereplő helyettese­met, Nagy Károly építészt bízta meg. Nagy Károly a további munkákat teljesen önállóan nagy szaktudással és körültekintéssel, az egyházközség legnagyobb elis­merése mellett végezte, amiért én is neki a legnagyobb köszönettel tartozom. Vé­gül felemlítem, hogy mindezen építkezések tervezésénél és művezetésénél volt assistenseim és más tanítványaim is hathatósan segédkeztek, amiért is mindig há­lával tartozom nekik. így közreműködtek irodámban Gaál Adorján, Vig Albert, Sándy Gyula, Bloch Leó, Nagy Károly, Rátkovics Mihály, dr. Lipták Pál, Rerrich Béla, Takács László, Tornallyay Zoltán, Árvé Károly, Kiss László, Nagy Márton és mások. A műegyetemi tanári teendőkkel kapcsolatban az 1898-9. és 1900. évben a mér­nöki és építészi szakosztály dékánja voltam. A hazai szakegyesületek munkálkodá­sában különösen fiatalabb koromban tevékenyen részt vettem, tervpályázatoknál gyakran mint pályabíró szerepeltem és több ízben vitás szakkérdésekben szakvéle­ményt adtam. Budapest, 1920. szeptember Peez Samu s. k. JEGYZETEK 1. A szerző köszönettel tartozik Sisa Józsefnek munkája kapcsán nyújtott segítségéért 2. Szép példája Rerrich Béla: Peez Samu. [Nekrológ]. Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 56. 1922. 303. Elek Artúr: Peez Samu. [Nekrológ.] A Műbarát, 2, 1922, 9. 183. Újraközölve Elek Artúr: Művészek és műbarátok. Bp., 1996. 100. (Egyes szófordulatok alapján feltételezhető, hogy ismerte és felhasználta az itt közlendő szöveget.); Magyar Vilmos: Peez Samu emlékezete. Magyar Mérnök­és Építész-Egylet Közlönye, 63. 1929. 189-190.' 3. Kismarty-LechnerJenő: Építőművészetünk a XIX. század második felében. Bp., 1945. 100-102.; Meré­nyi Ferenc: A magyar építészet 1867-1967. Bp., 1969. 33.; Rados Jenő: Magyar építészet. Bp., 1971. 308. 4. Gábor Eszter: A historizmus késői szakaszának építészei. In: Magyar művészet 1890-1919. Szerk. Né­meth Lajos. Bp., 1981. 1.: 198. Inkább a statikus Peez, érdemeit emeli ki Nagy Gergely: Budapesti vá­sárcsarnokok. Bp. 1997. 100-101. 5. Vadas Ferenc: A központi Vásárcsarnok Budapesten. Magyar Építőművészet, 31, 1983, 6. 46-49.; Nagy 1997, i. m. 19-56. 6. Róka Enikő: Peez Samu Szilágyi Dezső téri református temploma és a protestáns centralizáló temp­lomépítészeti hagyomány. Ars Hungarica, 24, 1996, 2. 117-175. 7. Sisa József: A fasori gimnázium tervezésének és építésének története. Diakónia, 11, 1989, 2. 32-40 8. Patakiné Kósa Eva: Magyar Országos Levéltár. Bp., 1997. 9. Lapis angularis. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből. Szerk. Hajdú Virág, Prak­falvi Endre. Bp. 1995. 11-83. 10. Bár sokszorosították, de nyílván nagyon csekély példányszámban; kevés helyre kerülhetett, ma is kevés könyvtárban található. Alig ismert voltával magyarázható, hog)' Peez növendéke és adjunktu­sa, utolsó, már betegen elvállalt munkáinál helyettesítője, az ebben az önéletrajzban is meleg sza-

Next

/
Thumbnails
Contents