Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Végh János: Pecz Samu önéletírása

Peez Samu önéletírása

1 VÉGHJÁNOS Peez Samu (1854-1922) a századforduló körüli évtizedek egy jeles, de nem eléggé becsült építésze. (1. kép) Általában nem volt jó sajtója, igazán jókat csak halálakor írtak róla.

2 Az összefoglaló építészettörténeti vagy művészettörténeti művek meg szoktak elégedni azzal, hogy a kevéssé lényeges másod- sőt harmadrendű mesterek között hozzák szóba.

3 Egyetlen komoly, elismerő - de nem elfogult - mini-eszszé a „Magyar művészet 1890-1919" közötti korszakát tárgyaló kézikönyvben látott róla napvilágot, Gábor Eszter tollából, de a fél oldalnyi terjedelem természetesen nem tette lehetővé a részletesebb elemzést.

1 Önálló tanulmány csak mostanában jelent meg egyik-másik épületéről, éspedig a Nagyvásárcsarnokról,

5 a Szilágyi Dezső téri református templomról,

6 a Fasori evangélikus gimnáziumról

7 és az Országos Levéltárról.

8 Ehhez az élénkülni látszó érdeklődéshez kíván a jelen írás hozzájárulni Peez önéletírásának közzétételével, amely egyébként mintegy kiegészítése annak az építészéletrajz-sorozatnak, amelyet a „Lapis angularis" kötet tett közzé.

9 Az írás 1920-ban, élete vége felé készült, pontosan nem ismert célból. Fennmaradt néhány gondos kézírással készült, az építész saját kezű aláírásával lezárt - és előzőleg általa egy-két helyen saját kezűleg javított - kézzel írott kőnyomatos példány

1

" (Budapesti Műszaki Egyetem Könyvtára és Levéltára, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet Könyvtára), továbbá az erről készült gépírásos másolat, amely a személyneveket nem mindig megfelelően adja vissza; a másolatok egyike Kismarty-Lechner Jenő tulajdonában volt, lakcímét is feltüntető pecsétjével van ellátva; ennek címe: „Peez Samu (saját leírása szerint)", lelőhelye a MTA Művészettörténeti Kutató Intézet Adattára.

11 Kismarty-Lechner nyílván a pecsétet is viselő másolatra gondolt, amikor azt írja fentebb idézett szövegében, hogy „Rám bízott kéziratában, melyben életrajzát adja és a legapróbb részletekig tárgyalja építkezéseit".

12 A mostani közlés a litografált változat nyomán készült, a bekezdésekre bontást, a központozást és a helyesírást néhol a manapság használatoshoz közelebb hozva. A szöveg rövid jellemzéseként annyit, hogy olyan önéletrajz, ahol az élet személyes, emberi mozzanatai maximálisan háttérbe szorulnak az építészi tevékenység mögött, még a tanári tevékenységre, egy-két elnyert kitüntetésre is csak sorok jutnak. Minden igyekezete azon van, hogy az épületekel felsorolja, jellemezze, építésükkel kapcsolatos szempontjait elmagyarázza. Ezek rendszerint a funkcióra vonatkozó megfontolások, ezek után a statikai problémákkal és a felhasznált anyagokkal kapcsolatosak; mindig súlyt helyez arra, hogy rámutasson az általa választott megoldás költségkímélő voltára, néha azt is megmondva, mennyit sikerült megtakarítani az előirányzott összegből. Stílusigazodásra, esztétikainak mondható kérdésekre alig tér ki. írása a kor legjobb, leghasználhatóbb építész-visszaemlékezései közül való, közvetlenül Hauszmann Alajosé mellé állítható;

11 annak korfestő erejével nem mér-