Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Tóth Sándor: Pillér és ív a magyar romanikában

I. kép. Feldebrő, a templomhajó északi fala belülről, az altemplom metszetével. Nándori Klára rajza, 1978 egyes épületrészeken, főleg kisebb méretekben - pl. nyílásokon.

2 A legjelentékenyebb fennmaradt oszlopos épületrészek altemplomok, Tihanyban, Pécsett, Pannonhalmán. Ezekben az esetekben az áthidalást a boltozat alkotja. Tanulságos mindenesetre, hogy Tihanyban, 1055 körül, a támaszok között a boltozat felülete tagolatlan maradt, Pécsett, 1100 körül, tagolatlan, félkörös, Pannonhalmán pedig, 1220 körül, tagolt, csúcsíves hevedereket alkalmaztak - eltekintve attól, hogy a három altemplom oszlopai maguk is jelentősen különböznek egymástól.

3 De ez a tanulság csak részleges, mivel az oszlopokból és a hevederekből - csatlakozó falsík hiányában - nem jön létre árkád, ami a romanikában támasz és áthidalás együttesének legjellemzőbb alakzata. Ez az alakzat a magyar emlékanyagban túlnyomórészt pilléres változatában jelenik meg. A korai időkből mindössze két olyan példa említhető, ahol támasz fejezetestől és legalább részben árkádív is fennmaradt: a veszprémi székesegyház és a feldebrői templom. Veszprémben ma két részlet látható a déli mellékhajó falában: egyszerű, falpilléres árkád maradéka a nyugati, illetve pilléi maradvány nyugati féloszlopa a hozzá tartozó ív kezdetével a negyedik (bejárati) szakaszban. Feldebrőn az északi fal foglal magában két teljes pillért a köztük lévő hevederív jelentős részével. A veszprémi féloszlopos pillérmaradvány eredetileg a szentélykezdet vonalában állt, annak a résznek a két alacsony árkádívét tartva, ahol a belső tér öthajóssá bővült, a két feldebrői pillér egykor a centrális templom közbülső térhéjához tartozott, áthidalásuk a külső térhéj oldalsó apszisainak sávjától közvetlenül nyugatra helyezkedett el. A veszprémi pillér három oldala - az északitól eltekintve egymást érintő három vaskos féloszlop kötegének képzelhető el, Feldebrőn a pillérkeresztmetszet négyzetbe írt négykaréjt mutat, az átlós beírt négyzet sarkainak megfelelő közbülső tagokkal. Veszprémben a hosszanti fal vastagságán kívül eső harmadik féloszlop haránthevedert hordhatott, amelyhez kétfelől valószínűleg boltozat csatlakozott, Feldebrőn a pillérkeresztmetszet megfelel a hosszanti fal vastagságának, és haránthevederre maga a támaszforma nem utal.

4 (1. kép)