Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Ivicsics Péter: Vas megyei kastélyok sorsa „Borovszky” nyomán

Vas megyei kastélyok sorsa „Borovszky" nyomán IVICSICS PÉTER A magyarországi épített kulturális örökség jelentős részét teszik ki a kastélyok, kúriák. A második világháború jelentős károkat okozott állományukban, a szándékos rongálás is leginkább ezeket érintette, amely alól természetesen Vas megye sem volt kivétel.

1 Hiába emelte fel szavát a Műemlékek Országos Bizottságának vezetője, Gerevich Tibor az ellen, hogy a földosztás után a birtokokhoz tartozó kastélyokat és kúriákat ne tekintsék felesleges lomnak, többszöri felszólalása süket fülekre talált.

2 A megváltozott körülmények között, amikor az épületek eredeti funkciójukat elvesztették, végső pusztulásukat gyakorta az új - sokszor az épülettől teljesen idegen - funkció akadályozta meg. Természetesen ez csak késleltette az épületek és környezetük állagának rohamos pusztulását, mivel „kezelője-használója" az épületet lehasználása után sorsára hagyta. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy az államosított épületek fenntartói különböző igazgatási és gazdasági intézmények voltak. A műemlékvédelem nem rendelkezett olyan súllyal, hogy ennek a pusztulásnak gátat vessen, pedig egy sor épület felhasználására tervjavaslatot dolgozott ki már 1953-1954 között. A hasznosítást döntően a gazdaság szükségletei határozták meg, annak minden negatív következményével. Érdembeli változást csak az Országos Műemléki Felügyelőség megalakítása és önálló költségvetéssel, valamint hatóságijogkörrel történő felruházása hozott 1957-ben.

3 A pénzügyi keret - amely természetesen nem fedezte a reális igényeket - felhasználását azonban rangsorolni kellett, elsősorban azoknak az emlékeknek megóvása került előtérbe, amelyek teljesen használaton kívüliek voltak, műemléki helyreállításuk nem ütközött a kezelők érdekeibe, ilyenek voltak pl. a várak.

4 1959-ben megkezdődött a közelítőleg ezer kastély reális helyzetfelmérése, osztályozása, felhasználói szempontból történő értékelése, a hosszabb távú programok kidolgozása; szem előtt tartva azt, hogy az épületek fennmaradását csak a megfelelő funkció biztosíthatja.

5 A kastélyállomány helyzete - az elért eredmények ellenére is

h - átlagban tovább romlott, emiatt 1979-1980 között sor került a hazai kastélyállomány újabb felülvizsgálatára, amelynek alapján az Országos Műemléki Felügyelőség hosszú távú tervet készített az állomány megóvására. Ezt a Gazdasági Bizottság 1981. szeptember 12-én elfogadta s ennek nyomán indult el az ún. Kastélyprogram.

7 A kastélyprogramnak azonban jelentős Vas megyei előzményei voltak. Megyei kezdeményezésre indult meg és terebélyesedett országos méretűvé a megmentésüket célul kitűző kastélyprogram. A néhány jó helyreállítás nem tudta feledtetni épp a program miatt sietve kiürített - kastélyok rohamos állagromlásának helyzetét.

8 Vitathatatlan eredménye a programnak az, hogy ennek az épülettípusnak a sorsát állította előtérbe, annak valós értékeire koncentrálva, növelve a közvélemény érdeklődését és érzékenységét az épített örökség problémái iránt. A megsza-