Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Szilágyi István: Egy ikonográfiai különlegesség. Szent Quirinus „stáció” az egykori Szombathelyen

Egy ikonográfiái különlegesség Szent Quirinus „stáció" az egykori Szombathelyen? SZILÁGYI ISTVÁN 1965-ben, mint kezdő kutató, azzal a kéréssel fordultam Szmolyán József lelkészhez,

1 hogy segítsen a szombathelyi Kálvária történeti adatainak összegyűjtésében. O szokott szívélyességével elsőként Géfin Gyulától

2 érdeklődött, majd két volt nővér, Fekete M.Jozefa és Lauko Mária Johanna' visszaemlékezéseit rögzítette még az év október 29-én. Géfin rövid szövegében arra utalt, hogy a Kálvária melletti színházban (theatrum) ítélték halálra Szent Quirinus vértanú püspököt, „onnan vitték a megáradt Perintbe malomkővel a nyakában". A helyet gyakorlatilag a szombathelyi remeteséggel vélte azonosítani. M.Jozefa hosszabb szövegéből témánkat érintően az alábbi bekezdés érdekes: „Hogy a jelenlegi templom helyén állt volna egy kis kápolna, arról nem hallottam, csak arról, hogy egy amphiteátrum állott a római időben, és arról tudok bizonyosat mondani, hogy a víztorony irányában kb. 200 méternyire, kissé jobban a város felé még 1916-ban találhatók voltak egy kis kápolna romjai." A kapott adatokat sok tekintetben pontatlannak és bizonytalannak tartottam, évtizedek múltával azonban úgy ért bennem össze ezek emléke, hogy Quirinus kultusza valamilyen módon tovább élt, mint azt a szakírók megjegyzik, s ha bármilyen lazán is, de kapcsolódik a Kálváriához. 1995. tavaszán más célú kutatásaim közben bukkantam rá a Religio 1853. augusztus 9-i számában eg)

7 Szombathelyről is szóló cikkre, ami szerint a városnak „szép kálváriáját és kórházi templomocskáját kivéve, egyéb magánosan álló kápolnája nincsen, mit a lakosság vallási buzgalmával alig lehet összeegyeztetni. A Gyöngyös partján egy füzetben [sic!] látható ugyan egy tekintetlen »statio«, Sz. Quirinus képével annakjeiéül, hog)' a jámbor hagyomány szerint ott, hol a statio áll, fullasztatott vízbe a szent vértanú, de e »statio« nem kápolna". Ezt követően a cikk még megemlékezik Szt. Márton születéshelyéről és kutyáról.

4 A város történetében járatosak jól tudják, hogy az említett Quirinus

5 a katolikus egyház által szentként tisztelt négy azonos nevű személy" közül az a sisciai (ma Sisak, Horvátország) püspök, aki a 303-ban kiadott keresztényüldöző edictum megjelenése után került székvárosában bíróság elé. Maximus, Savia tartomány helytartója Amandus praeseshez Pannónia primaba vitette, aki úgy döntött, hogy Savaria színházában ítélkezik felette. Mivel nem tudta hitében megingatni, úgy rendelkezett, hogy nyakába malomkövet kössenek és a Sibaris folyó hullámaiba fojtsák. Testét nem messze találták meg attól a helytől, ahol elmerült. Itt a hívek imádkozó helyet létesítettek, őt magát pedig a scarbantiai kapu mellett lévő bazilikába temették el. A barbár betörések elől menekülő lakosok 405. táján csontjait magukkal vitték Rómába és a Szt. Sebestyén temető bazilikája melletti mauzóleumban helyez-