Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
F. Mentényi Kára – László Csaba: A kőszegi Kelcz-Adelffy árvaház épülete
tása. (8. kép) Mivel az 1783. évi tervet még nem ismertük, a belsőben végzett ásatás nyomán derült fény arra, hogy az építész nem csupán magát a tornyot, de a hozzá kapcsolódó városfal bizonyos szakaszait is lebontotta. (2. kép) Megtartotta a Schola Didascalis nyugati falát, és ehhez igazította a hátsó helyiségsor szélességét. Az eredeti városfal szakasznak a 18. helyiségbe eső töréspontjától északra azonban, ahol már nem zavarta egy álló épület, az egységes, monumentális keleti homlokzat valamint a kívánt derékszög érdekében lebontotta a számára szabálytalan irányban futó városfalat és az ugyancsak útban lévő bástyát. Ez a finoman szólva túlságosan nagymértékű beavatkozás lehetett az oka a második terv elkészítésének. Mindenesetre érdekes, hogy míg a városfal ablakokkal való áttörésére annak idején engedélyt kellett kérni a városi tanácstól, úgy tűnik a bástya bontására vonatkozó bejegyzések hiányoznak. 49 Felmerül a kérdés: vajon Szily és Hefele a város hozzájárulása nélkül végezte-e a szóban forgó munkálatokat? Az a tény, hogy a mindenkori szakirodalom egységesen úgy vélte, hogy a torony falai még állnak, arra utal, hogy a dolog - legalábbis félig-meddig - titokban történt. A Rókafok-bástya Az eredetileg Rókafarok elnevezésű bástya 1531-ben épült, ez volt az első rondella a városban. Nevét is innen kapta. A későbbi Hóhér (Hóhár) titulus onnan eredt, hogy a 17. században itt volt a hóhér szállása. Tudjuk, hogy építőmesterét Sylvesternek hívták. 50 Az ásatás tisztázta a bástya alaprajzát és elhelyezkedését. (10. kép) Régészeti tényekkel is igazolható, hogy a városfal, amelynek északkeleti sarkán az alapozást megerősítették, korábbi mint a bástya. A kápolnában és a tőle nyugatra eső helyiségben (12-13) húzott árkokban egyaránt megfigyelhető volt, hogy a bástya alapozása ráfut illetve alkalmazkodik a már itt lévő városfalszakaszok alapozásához, tehát ez utóbbiak mindenképpen korábbiak. 51 Fölmenő falazatának külső ívéből szintén megmaradt egy kevés, ezen szürkésfehér, jó megtartású, kemény vakolat látható. (11. kép) Az egykori bástya délnyugati sarkában egy ajtónyílás mindkét oldalának falazatba mélyített vízszintes lenyomata fedezhető fel. Itt lehetett az 1531-ben épült bástya - még a városfalon belülre eső - bejárata. Az íves falban a kiszedett küszöbkő lenyomata felismerhető. Bonyolítja a helyzetet a bástya belsejében éppen ezen a helyen talált terrakotta csigalépcső-elem. ( 12. kép) Orsórésze már letört, ennek ellenére egy mindenképpen itt használt csigalépcső legalsó fokáról van szó, amely mögött a következő lépcsőfok apró, terrakotta anyagú maradványai és ferde lenyomata szintén fölfedezhető. A lépcsőfoknak a bástya belseje felé eső homlokoldalán a következő bekarcolt felirat olvasható: „GE...ATIK [GE..ARIK?] BESTERCENSIS ANNO 1538." Mivel a lépcsőfok a járószinten helyezkedik el, s ebben a helyzetben csak hasalva lehetett volna bármit is rákarcolni, feltételezzük, hogy a felirat még a behelyezés előtt keletkezett. Mivel a hátsó csigalépcső-elem ferde lenyomata a kiszedett küszöbkő lenyomata fölött helyezkedik el, arra gondolunk, hogy a bejáratot - leghamarabb hét évvel a bástya elkészülte után - megszűntették, és egy belső csigalépcsőt helyeztek erre a szakaszra. Mivel tudjuk, hogy a védelmi rendszernek éppen ezen a pontján az 1532-es ostrom idején, pontosan augusztus 28-án a törökök csaknem teljesen áttörték a falat, 52 nyugodtan feltételezhetjük, hogy egy olyan javítással állunk szemben, amikor is a korábbi falépcsőt szilárd anyagú csigalépcsőre cserélték ki. Persze továbbra is kérdés, hogy ettől kezdve hol volt a bejárat. Az a bástyát keresztirányban átszelő válaszfal, amelyet szintén az ásatás során találtunk, egy későbbi, meghatározhatatlan időben osztotta ketté a teret.
