Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

F. Mentényi Kára – László Csaba: A kőszegi Kelcz-Adelffy árvaház épülete

tartótanáccsal a tekintetben, hogy magát az árvaház intézményét - a hatalmas vagyonnal együtt - ne vigyék át Sopronba. 1778 nyarán már biztossá vált a győzelem, és a püspök belekezdhetett nagyszabású terve megvalósításába. Türelmetlenségére jellemző, hogy még a helytartótanács írásbeli döntése előtt tervet készíttetett az épület megnagyobbítására. A Szombathelyi Püspöki Levéltárban több más mellett - fennmaradt annak az 1778. február 14-én kelt levelének piszkozata, amiben engedélyt kért az építkezéshez és aminek mellékleteként szerepelt a kőszegi Vernicz Márton kőművesmester és Pfaulitz Nándor ácsmester tervrajza és költségvetése. A munka 7353 Ft-ba került volna.

26 Sajnos a rajzokat a helytartótanácsi anyagban mindezidáig nem sikerült megtalálnunk. Március 20-án az építkezés irányítója kérte a várost, hogy kelet felé a városfalon ablakokat vágathasson.

27 Hiába figyelmeztette a szombathelyi püspököt a kőszegi városbíró és Kelcz József udvari tanácsos, hogy engedély nélkül ne kezdjen dolgozni,

28 a tavasz folyamán megkezdték az építkezést. Mivel a jelentések az alapozás munkálatairól szólnak elsőként,

29 feltételezzük, hogy kezdetben a keleti szárny felhúzásába fogtak. A bontás mértékéről már van fogalmunk: tudjuk, hogy nem nyúltak hozzá a nyugati szárny alatti boltozott pincéhez és a hátrafelé húzódó északi szárnyhoz, feltehetően teljesen lebontották azonban a volt fogadó déli traktusát. Már egészen magasan álltak a falak, amikor augusztus 31-én a helytartótanács betiltotta az építkezést. Először el kellett készíteni az intézmény szervezeti szabályzatát, amelynek a Mária Terézia által alapított tallósi királyi árvaház mintáját kellett követnie.™ A tallósi királyi árvaház A pietizmusban gyökerező, a 17. század folyamán először a lutheránus egyházi gyülekezeteknél kialakult szemlélet, miszerint a szegényeken és az árvákon elsősorban gyakorlati gondoskodás révén lehet segíteni, a 18. század első felében már a Habsburg-házon belül is tért hódított. Az 1745-ben megnyitott bécsi árvaház végleges alakjában kilenc nagy épülettel és önálló templommal rendelkezett, 1766-ban már 600 gyermek befogadására volt alkalmas, akik a kor igényei szerint a legmagasabbrendű képzésben és kényelemben részesültek.

31 Ez a példa inspirálta a királynőt, hogy Tallóson, ahol Esterházy Ferenc kancellár 1763-ban saját kastélyát és 10.000 Ft alapítványi tőkét kínált fel e célra, újabb árvaházat létesítsen. A tallósi intézet protocollumában fennmaradtak az örökölt kastély átépítésével kapcsolatos adatok. Ezek egyértelműen bizonyítják, hogy a terveket - méghozzá nem is egyet, hanem hármat - Fellner Jakab készítette még ugyanebben az évben. Fennmaradt az 1764. január 16-án kelt szerződés és a költségvetés másolata is, amelyben a májusra elkészülő épület végösszegeként 11.945 Ft szerepel.

32 Egy másik forrásból tudjuk, hogy a „...baumeister a Tallósy épülettel szerencsétlen, melly miatt már az idén kétszer Bécsben vala, és sok időt veszteni kintelenéttetett. Velem együtt indult meg Tatábul Pozsonyba menvén, a honnan ismét Bécsbe küldetett a M Cancelláriushoz".™ Minden igyekezetünk ellenére eddig sajnos egyik tervváltozatot sem sikerült megtalálnunk, kisebb megjegyzésekből tudjuk azonban,

34 hogy elsősorban az emeletráépítés, a főlépcsőház kialakítása, valamint a meglévő melléképületeknek a főépülettel való összekötése voltak az alapvető kérdések. Ismerjük viszont a tallósi árvaház börtön céljára történő átalakítási tervét 1782ből.

35 A Joseph Sauer és Joseph Hausmann által szignált költségvetés összege 4451 Ft. A tervrajzon szereplő, zárt udvart alkotó épülettömb egyik szárnyában nem nehéz felismerni a kiugró középrizalitos, egy traktusos, az udvar felé zárt folyosós ko-