Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

F. Mentényi Kára – László Csaba: A kőszegi Kelcz-Adelffy árvaház épülete

Gyanítjuk tehát, hogy a minden bizonnyal síkfödémes, földszintes ház az 1730-as években, egy tereprendezéssel is összefüggő építkezés idején vélt pincévé. A fölmenő falakhoz képest másodlagos, jelenlegi pinceboltozat akkor készült, amikor a kis épület alaprajzát úgy változtatták L-alakúvá, hogy egy keleti irányban hátrafelé nyúló helyiségsorral toldották meg. (2. kép) Ennek a vegyes anyagú északi szárnynak a maradványai - egészen a későbbi lépcsőház keleti faláig - mindenhol jól megfigyelhetők. Nyílásokat sajnos már nem tudtunk lokalizálni, említésre méltó azonban a lépcsőház alatti helyiség nyugati fala. Ez az imént tárgyalt bővítés idejéből származik, és egy másodlagosan készült, de már elbontott fiókos dongaboltozat lenyomata látható rajta. Ez a boltozat a mai folyosó ide eső északi szakaszára is kifordult, ami arra utal, hogy itt egy boltozott folyosó futhatott körbe. Az 1730-as évek jelentős munkálatai talán Glick Antal nevéhez köthetők, és a nyugati szárnyban lévő korai kis ház átalakítására, valamint a mellette húzódó északi szárny felépítésére vonatkoznak.

10 A kapualjtól délre eső bővítmény alsó szakasza már tisztán téglából épült. Utcai és udvari homlokzatán határozott vízszintes falelválás jelzi, hogy a szintén tégla falazatok felső részei még későbbiek. Valószínű, hogy már első periódusával kapcsolatban is inkább az árvaház bővítésére kell gondolnunk. (2. kép) Előzményének meglétét azonban egyáltalán nem zárhatjuk ki. Könnyen elképzelhető, hogy az 1730-as évek végén, az 1740-es évek elején, akkor, amikor Gattermann Mátyás kávéfőző megszerezte a házat, a közkedvelt Arany Korona fogadó számára szükségessé vált a korábbi lakóház megnagyobbítása.

11 Ezt az állapotot mutatja az a bizonyos festett városkép (3. kép), ahol - rövidülésben ugyan, de a hátrafelé húzódó északi szárnyat is látjuk. A korai kis ház az északi toldalékkal együtt egy, a boltozott pince miatt magasított járószinthez igazított, földszinti ablaksort kapott, míg a déli szakasz már keletkezésekor emeletes lehetett. A bejárati nyílások közül a délebbre eső félköríves kapu az udvarba, a lépcsőfokokat is ábrázoló ajtó azonban közvetlenül az emeletre vezethetett. A 18. század végi bontások miatt ezekből sajnos már semmit sem lehetett megtalálni. Különösen szomorú ez azért, mert a városkép az emeleti ablakok között ovális keretbe foglalt festéseket mutat. A szóban forgó festmény 1746-ban készült. Három évvel később, 1749-ben a város eladta a Sziget külvárosban, 1741 óta fenntartott kisebb árvaházat, és 1700 forintért megvásárolta a volt Arany Korona épületét.

12 Kisebb belső átalakítások után még ebben az évben megnyitotta kapuit az új konvertita árvaház.

13 Árvaház a volt fogadó épületében 1749-1777 A fennmaradt számadáskönyvekből ismerünk néhány bejegyzést, amely kisebb belső átalakításokra vonatkozik. 1764-ben Matzer Péter jezsuita kurátor kápolnát hozott létre valahol a házban, melyben oltárt emelt és az oltárra két aranyozott kandelábert helyezett. Szintén aranyozták a baldachinos oltárt és az ide készült szobrot. A lábazat márványos festést kapott." 1762 novemberében fizettek azért a Szűz Mária-képért, amelyet a homlokzaton helyeztek el. Megjegyezzük: a forrás nem szól arról, hogy ez a későbbi festményhez hasonlóan Köpenyeges Madonna lett volna,

15 említi viszont a kis bádogtetőt és a gyertyatartókat. 1765-ben a jezsuita rend az árvaház tőszomszédságában építtette föl az ún. „Schola Didascalis"-t. Ez valójában egy olyan átmeneti iskola volt, amelyben a gimnáziumba készülő tanulókat készítették fel a magasabb rendű ismeretek befogadására. Szervezetileg nem kötődött az árvaházhoz, a nagy, üres telek azonban elfogadható megoldást kínált. Az új épület egy a városfal tövében álló, használaton kí-