Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Granasztóiné Györffy Katalin: „Magister Pestiensis arcularius…ad Ecclesiam Ratótensem magnam aram…”. A vácrátóti katolikus templom oltárai és a pesti mesterek
7. kép. Budapest, Egyetemi templom, Páduai Szt. Antal-szobor (korábban a Jézus Szíve-oltáron rolhatók, eltérésük a vácrátótitól elsősorban különböző anyagukból és a pálos mellékoltárok díszítetlenségéből ered. A győri és a budai karmelita templom (utóbbi ma a sárospataki plébániatemplomban) főoltára is hasonlójellegű. A pesti szervita templomban 1740 és 1744 között emelt Pietá-oltár és párdarabja, az 1735-ben készült Szt. Peregrin-oltár tí0 a vácrátóti főoltárral majdnem teljesen megegyező. (12-13. kép) A retabló felépítése, tagolása, aránya, a kannelúrázott oszlopok (csak kétharmad a Pietá-oltáron, sima a Szt. Peregrin-oltáron) elhelyezése, az oszlopfők faragása, a lizénák díszei, a párkányok tagolása, az ornamentika stílusa, a szobortartó konzolok formája (a Pietá-oltáron) csak annyi eltérést mutat, amennyi természetes, különböző templomokba, de azonos műhelyben készült oltárok esetén. A szervita templom két oltárát már az 1780-as években alakították, a retabló középső szintjén a fő tengelybe szoborfülkék kerültek, 51 elhelyezésükből és a retabló falát díszítő ornamentikából arra lehet következtetni, hogy a templom 19. századvégi nagy felújítása az oltárokat sem kímélte. A Szt. Peregrin-oltár eredeti állapotában megmaradt, s a vácrátótihoz oly hasonló oromzatának vízszintes S vonalban meghajló volutái adják a megoldást a vácrátóti oromzat megcsonkított volutáinak