Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Galavics Géza: A szigetvári Dorffmaister-freskó és a Festetichek

5. Csokonai 1804. június 14-i levelében számolt be Kazinczynak útjáról. Levele közölve: Kazinczy Ferenc levelezése. Közzéteszi Váczy János. 3. Bp., 1892. 201. A levelet idézi Csatkai Endre: Adalékok a soproni barokk festészethez. 2. Dorfmeister és kortársai. Soproni Szemle, 22, 1968, 3. 261. Csokonai tervéről ld. még Vargha Balázs: Csokonai Vitéz Mihály alkotásai és vallomásai tükrében. Bp., 1974. 262-263. 6. Kazinczy Ferenc levelezése, i. m. 201. „A sz. Ilonái erdőben lévő és még ma is épen álló keserves monumentum" a kursaneci erdőben, Zrínyi halála helyszínén 1728-ban állított emlékoszloppal azonos. A emlékoszlopot 1954-ben a varasdi múzeumba szállították, onnan került át a csáktornyai múzeumba, ahol ma is őrzik. Ld. Lapidarij. Muzej MeÖimurja Cakovec. Ed. Lidija Plavec-Butkovec. Cakovec, [1995 ?] 20-21. az emlékoszlop feliratával. A publikációra Margarita Simát, Zágráb hívta föl a figyelmemet. 7. A Szapolyai család örökébe lépő Thurzók 17. századi eleji lőcsei síremlékeiket (Thurzó Kristóf "f 1614 és Thurzó Szaniszló JT625; plébániatemplom) Szapolyai János későgótikus síremléke nyomán készíttették el. Ld. Galavics Géza: A magyar királyi udvar és a késő reneszánsz képzőművészet. In: Magyar reneszánsz udvari kultúra. Szerk. R. Várkonyi Ágnes. Bp. 1987. 237., 246. valamint 20. kép. - Eltek az ilyesfajta lehetőséggel az Esterházyak is. Pál nádor például a fraknói várban talált középkori Madonna-szobrot - amelyet a 13. századra kitalált elődje, Giletus herceg - Princeps de Frakno - nevéhez kötött -, a 17. század végén az általa felépített boldogasszonyi ferences templom főoltárára helyezte, s föléje saját címerét illesztette. Az oltár maga költötte históriájáról Esterházy Pál: Az egész világon levő csudálatos boldogságos Szűz képeinek rövideden föltett eredeti. Nagyszombat, 1690. 65-69. 8. Festetich László ellentmondásos személyéről Kurucz György: A Georgikon alapításától 1848-ig. In: Georgikon 200. 1. Emlékkönyv a Georgikon alapításának 200. évfordulójára. Szerk. Fülöp Éva Mária. Keszthely, 1996. 82-83. Művészetpártoló tevékenységével, tervezett Zrínyi emlékművével részletesebben foglalkozom a készülő „A Festetich család Zrínyi kultusza" c. tanulmányomban. A kérdéskört röviden tárgyaltam a Zrínyi kultusz és képzőművészeti reprezentáció - A családi mecenatúrától az új típusú nyilvánosságig című előadásomban 1997 tavaszán Zágrábban, a Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaság által szervezett horvát-magyar művészettörténeti ülésszakon. Megjelenés alatt az ülésszakról készülő kötetben. A Festetich László által készíttetett Zrínyi portré: Peter Krafft: Zrínyi Miklós képmása, 1820. Vászon, olajfestmény, 61,3 x 52,5 cm. Keszthely, Helikon Kastélymúzeum (Cennerné Wilhelb Gizella: A Zrínyi család ikonográfiája. Bp. 1997. 120. Kat. sz. D 38.), ennek metszetváltozata - papír, rézmetszet, 28,7 x 21,8 cm, - jelezve: C: Rahl sc[ulpsit] 1820 (Cennerné i. m. 120. Kat. D 39). - Festetich László tervéről, hogy a Peter Kraffttal megfesteti Zrínyi kirohanását, a festő önéletírásából értesülünk (lásd Frodl-Schneemann, Marianne: Johann Peter Krafft 1780-1856. Monographie und Verzeichnis der Gamälde. Wien-München, 1984. 175.) Ennek vázlatát őrizhették a két háború közt a keszthelyi Festetich-kastélyban ld. Tietze szócikkét In: Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler. Hrsg. Ulrich Thieme, Felix Becker. 21. Leipzig, 1927. 402. Ma a gyűjteményben nem található. 9. Bár a téma ugyanaz volt, Festetich László számára más kompozíciót készített, mint amelyet a Nemzeti Múzeumnak festett. Ez a földön fekvő Zrínyit ábrázolta. Ilyen kompozíciót ma egyet ismerünk csupán (olajfestmény papíron 25,3 x 34,7 cm, Klagenfurt, magángyűjtemény). Említi és reprodukcióját is közli Frodl-Schneemann i. m. 148. Kat. sz. 115.; - A Festetich családnak e század első negyedében még birtokában volt Krafft Zrínyi kirohanása képének egy változata (Thieme - Becker i. m. 402.), amelyről azonban a második világháború után felvett keszthelyi kastély-leltárak már nem tudnak. Legújabban az Egyesült Államokból fordult egy Zrínyi kirohanása kép tulajdonosa a Magyar Nemzeti Galériához felvilágosítást kérve. Tájékoztatása szerint a képet a Festetich-család egyik tagja adta keresztelési ajándékként Antun Labannak, a „Szeged"-cirkáló utolsó kapitányának, s a Laban család révén került a festmény a második világháború után Amerikába. A levélhez mellékelt fénykép tanúsága szerint a Festetichektől származó kép a lovon kirohanó Zrínyit ábrázolja, de kompozíciója több ponton eltér Krafft-festmény végleges változatától. (A levél ismeretét Buzási Enikőnek köszönöm.) A közadakozásból megfestendő képek elkészítésére a felhívás 1822 májusában Budán, magyar, latin és német nyelven jelent meg, s ugyanabban az. évben a Press burger Zeitung-ban is (1822. 465-466.). - A Zrínyi kirohanása kép a Szépművészeti Múzeumba került (olajfestmény, vászon, jelezve jobbra lent: Krafft, Wien 1825, ltsz. 137., 455 x 645 cm), ma kiállítva a Magyar Nemzeti Galériában. A képet a háború után eltűntnek vélték, s így szerepel az 1960-as, 70-es évek irodalmában. Megtalálását először a Művészet Magyarországon 1780-1830. kiállítási katalógusban jeleztük, ld. Galavics 1980, i. m. Kat. sz. 71.), s a festményt Művészet Magyarországon 1830-1870. kiállításon mutattuk be. Ld. erről a kiállítás katalógusában megjelent tanulmányt: Galavics Géza: A Zrínyi kirohanás téma története. (Peter Krafft képe és hatása). In: Művészet Magyarországon 1830-