Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Keresztessy Csaba – Simon Zoltán: Az erdőbényei Budaházy - Fekete-kúria
fehér habarcsba rakott kövekből - köztük egy másodlagos helyzetű keretkőből - áll. A beszűkítés által az E. 2. helyiség északnyugati sarkában álló íves falifülke ferde vonalú szegélyétől mért 47 és 115 cm között található nyílás jött létre. Ennek a mai padlószinttől mért vállmagassága 202 cm-nél található, záradéka megegyezik a korábbi ajtóéval. Ezt a nyílást utóbb sárba rakott vegyes kő és tégla falazattal - köztük 28,5 x 14 x 6,5 cm-es méretű, KERESZTÚR feliratú téglával falazták el. Ezek alapján a sárba rakott falazatokat még későbbi periódushoz kellett kötnünk, tehát az 1869-ben említett négy szobából a hiányzó kettőt a keleti szárny emeletére kell lokalizálnunk. Ebben az esetben ekkor még működött a korai pitvar nyugati feléből leválasztott konyha, és az abból észak felé nyíló kamra, mely ekkor még a nyugati szárny északi felének teljes hosszát elfoglalta. A fogadótér (E. 6. helyiség), ahová a lépcső érkezik, természetesen nem számított „hasznos" helyiségnek (sem szobának, sem konyhának, sem kamrának nem minősíthető), ezért az összeírásban nem is szerepel külön tételként. Ugyanekkor történhetett, hogy az E. 1., E. 2., E. 6. és E. 7. helyiségek mennyezetét különféle stukkókkal díszítették, s ezeknek, valamint az újonnan létrehozott helyiségeknek a falait, mennyezetét, vagy boltozatát az eddigiekhez képest valamelyest díszesebben kifestették. Ilyen kifestésnyomokra bukkantunk. Ilyen kifestés nyomait az E. 1., E. 2. és E. 8. helyiségben találtuk meg. Ugyanekkor készültek, és kerültek mai helyükre a belső ismertetésekor részletesen leírt romantikus ajtótokok is. Ezek - mivel a keleti szárny helyiségei közötti osztófalban és a konyha keleti zárófalában is megtalálhatóak - korábbiak semmiképpen nem lehetnek e falaknál, a hozzájuk tartozó vakolatrétegek pedig a későbbi datálás ellen szólnak. Valószínűleg ekkor szüntették meg a konyhából nyugat felé nyíló ajtót is, melynek befalazásában ugyancsak találtunk egy másodlagos helyzetben lévő kerettöredéket. Farkas Miklós nyilván csak felesége, Fekete Zsuzsanna révén jutott a kastély birtokába, alighanem csak apósa, Fekete Károly halála után. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy az említett átalakításra csak az ő birtoklásuk idején került sor (ne feledjük, hogy Fekete Károlynak csupán egyetlen gyermeke, éppen Zsuzsanna lánya érte meg a felnőttkort, tehát neki nemigen volt szüksége a lakótér megnövelésére, ellenben Farkasoknak számos gyermekét ismerjük). Sajnos Fekete Károly halálának dátuma nem ismert, csupán azt tudjuk, hogy a kúria már 1867-ben is a Farkas házaspár tulajdonában volt, így az említett építkezés 1867 előtt történhetett. Most már csak egyetlen, a 20. századi, csekély jelentőségű átalakításokat megelőző periódus ismertetése van hátra: az előző építkezések kapcsán már említett, jellemzően sárba rakott falazatokat emelő - nem túlságosan jelentős - átalakítás ismertetése van hátra. Ilyen jellegű falazattal a kúriának csupán öt pontján találkozunk: a mai E. 4. és E. 5. helyiség közötti osztófalnál, az E. 2. és E. 3. helyiségek közötti ajtó elfalazásánál, az E. 2. helyiség nyugati falának déli részén feltárt falifülke elfalazásánál, az E. 5. helyiség keleti falában, az itt állt késő reneszánsz ablakból a barokk korban kialakított falifülke elfalazásánál, valamint a keleti szárny emeletének keleti falában feltárt falifülke elfalazásának esetében. Ezeket a falazatokat nagyon nehéz korhoz kötni. Talán az egyetlen esélyt az mutatja, hogy a jelenlegi E. 4. és az E. 5. helyiségek közötti osztófal alighanem akkor épült, amikor az E. 3. helyiség még konyhaként funkcionált, s az osztófal megépítésével csak a konyhából nyíló kamrát kisebbítették meg - alighanem egy újabb lakószoba nyerésének érdekében. A szabadkéményes, az épületen belül elhelyezkedő konyha fenntartása a 20. század folyamán már nem valószínű, így ezt a periódust is még a 19. század végére kell helyeznünk. Az átalakítás minden bizonnyal 1876-ban, Szűcs Gyula és Margitay Borbála ideköltözésekor történt.
