Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Keresztessy Csaba – Simon Zoltán: Az erdőbényei Budaházy - Fekete-kúria

6. kép. Késő reneszánsz ablak az. F. 2. helyiség nyugati falán épület teljes keleti fala, azonban ennek is csak bizonyos részei voltak hozzáférhetőek a kutatás számára. A keleti szárny alatti pincébe vezető lejárat boltozata, valamint az egykori keleti homlokzat északi részét elfoglaló barokk árnyékszékakna a falfelületek nagy részét eltakarják, ez lehetetlenné tette e szakaszok vizsgálatát. Az előtérben, az F. 1. helyiségben ugyancsak nem végezhettünk különösebb kutatást, mert hiszen itt a korai fal egy kapcsolószekrény miatt nem hozzáférhető. Azt, hogy az F. 3. pincébe vezető sima kőkeretes ajtó az első periódusból származik, igazolja, hogy a barokk lépcsőház boltozatának válla nekitámaszkodik a kőkeretnek, pontosabban részben takarja azt. Magát a kőkeretet megvizsgáltuk, fekete festésnek azonban nem mutatja nyomát, felületére csak fehér meszelések futnak rá. Annál sikeresebb volt az F. 2. helyiségben végzett munka. Ennek nyugati oldalán ismét előkerült a korai épület egykori külső falsíkja és az azt borító, jellegzetes színű piszkosfehér-sárgásfehér meszelésréteg. A két boltszakaszt elválasztó hevederív két oldalán, illetve alatt rábukkantunk egy, a boltozat megépítésekor elfalazott egykori pinceablakra. Az ablak 80 cm széles, 49 cm magas fekvő téglalap alakú, kőkeret nélküli, azonban szemöldökét, könyöklőjét és káváit az emeleten feltárt ablakhoz hasonlóan két, egymástól egy keskeny, fehéren hagyott csíkkal elválasztott, egy keskenyebb és egy szélesebb, fekete színű sáv keretezi. A sarkoknál a külső, keskeny fekete sáv szélességét megkettőzték, így az ablak festett, füles keretezést kapott. (6. kép) Az, hogy a 17. században épült kastélyok ablakait kívül sokszor csak festett keret övezte, az 1613-ban befejezett kékedi kastélyon feltárt ilyen jellegű, bár ott sgrafitto-technikával készült és reneszánsz profilokat utánzó ablakkeretek igazolják.'

7 Hogy az emeleti és a földszinti nyílásoknak nem csupán méreteik, de keretelésük is eltért egymástól, teljesen bevett gyakorlat volt, ilyenekre számtalan példát találhatunk, nem csak a késő reneszánsz, hanem a korábbi és későbbi épületek esetében is. Ennek az ablaknak az F. 3. jelű pincében feltártuk belső oldalát is. Szélessége 132 cm, könyöklője a pince jelenlegi járószintjétől mért 134, válla 190, áthidalása-