Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Cabello, Juan – Simon Zoltán: A kékedi kastély 17-19. századi építéstörténetéhez
4. kép. A Zombory család címere a bejárat felett zárt, belső udvaros egységes együttes jött létre, de tulajdonjogi szempontból a kastélyban először három, majd később két, egymástól független család „együttlakását" biztosító - építészeti egység működött egészen a 18. század közepéig. 27 A négy kétszintes szárnyból álló, sarkain kerek, illetve „olaszbástyákkal" támasztott, zárt udvaros, továbbá mély árokkal körbevett épület alaprajzi elrendezése alapjaiban változtatta meg a 17. század első negyedében felépült egy tömbből álló kastélyt. Építőmesterét ugyan nem ismerjük de semmi kétségünk afelől, hogy készen kapott alaprajzi - akkortájt egész Közép-Európában „divatba jött" - sémával igyekezett megbirkózni. 2 " A középső fogadótér, a két oldalt csatlakozó és egymásba nyíló, ma már ismeretlen rendeltetésű terek, a tengelyben kialakított ajtónyílások és nem utolsósorban az „olaszbástyák" feltétlenül egy átgondolt, már-már kiérlelt alaprajzi elrendezésre utalnak. 29 Az építtető racionalitását dicséri, hogy a magasan húzódó talajvíz miatt a lakószintet egy inkább szigetelésként szolgáló mint raktárként (pince) funkcionáló magas alépítményre építtette. A kerítéssel határolt övezőárok, az emelőhidas megoldás, az „olaszbástyák", valamint az együttes viszonylagos zártsága a középkori építészeti elemek szívós továbbélését bizonyítják. 30 Azonban az is világos számunkra, hogy az „olaszbástyák" és a rajtuk megjelenő lőrések inkább díszként értelmezhetők, és nem a tényleges védelmet szolgálták. 31 Mindazonáltal nem hallgathatjuk el, hogy a szemünk elé táruló épület komorsága és a kivitelezés részletekben is megnyilvánuló igénytelensége feltehetően nem az építőmester szakmai képzetlenségét bizonyítja, hanem inkább az építtető - felte-
