Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Feld István – Szekér György: A golopi késő reneszánsz kastély

aszimmetrikus elhelyezését. Ebből a falazattal egykorú tüzelőberendezésből a déli oldalon maradtak meg csupán részletek: az alsó, négyzetes konzolcsonkra támaszkodó kandallófríz szerencsés módon falba épített vége és az utóbbi felett az egyszerű, rézsűs párkányelem lenyomata. (7. kép) Bár így a pontos méretek ismertek, a rekonstrukciót megnehezíti, hogy a derékszögben kapcsolódó nyugati falban csak egy téglaboltív indulása volt megfogható.

12 Elsősorban az emeleti tereket (3. kép) érintette a Karvalics-féle, nem túl szerencsés újabb „helyreállítás". A déli nagyterem egykori gerendamennyezetéből így már csak a mestergerendák betonnal eltömött fészkeit figyelhettük meg az északi és a déli fal tengelyében, s ugyanakkor a padló felbontásával megállapíthattuk, hogy a földszinti, eredetileg ugyancsak gerendás mennyezetet felváltó boltozat építésekor itt jelentékenyen megemelték a padlószintet. Tisztáztuk a négy nagyméretű fülkés ablak eredeti formáját (6. kép), továbbá a keleti és északi fal falszövettel egyidős, egykor kőkeretes ajtóinak részleteit. Megállapíthattuk, hogy az épület legkorábbi belső ajtónyílásai lényegében azonos jellegűek voltak, bár a földszinten alacsonyabbak lehettek. Az északi fal keleti végén egy másodlagosan felhasznált kövekből kialakított kályhafűtőnyílást vizsgáltunk meg, melyről kiderítettük, hogy az korábbi formájában egy, az északról szomszédos előtér délkeleti sarkában állt reneszánsz kandallón keresztül volt üzemeltethető - azaz onnan fűtötték a nagyterem sarkában egykor állt cserépkályhát. Az előtér délkeleti sarkának WL-bélyeges téglákból rakott köpenyfalát megbontva előkerült ugyanis egy az osztófalba mélyülő tűztér maradványa, nyugati szélén két, a legkorábbi falszövettel egyidős, lecsonkolt kőhasábbal. Közülük az alsó, vaskosabb átfutott a teljes falszélességen, míg a rajta fekvő keskenyebb elem már alig nyúlt be a falszövetbe. A tér keleti falának csatlakozó részén csak az egykori füstfogó nyomai voltak megfigyelhetőek, de az előbb említett felső kőhasáb magasságában egy gazdag reneszánsz tagozatú párkányelem csonkjára bukkantunk. Alatta csak bizonytalan fészeknyomok mutatkoztak, majd mélyebben egy újabb vaskos kőhasáb került elő - egykori funkciójára az északi saroképítmény faljavításaiból kibontott, jellege, mérete alapján egykor ide tartozott konzol töredék utalt.

13 (8-9. kép) Az emeleti előtér további falaiban található nyílások és falfülkék e reneszánsz kandalló megszüntetésének idejéből származóknak bizonyultak. Ekkor alakították át a nagyterembe vezető ajtót is - ez a megfelelő földszinti nyíláshoz képest nyugatra volt eltolva, ami arra utalhat, hogy az alsó előtérben elvileg ugyancsak feltételezhető kandalló már elpusztult tűztere eredetileg nem a déli, hanem a keleti falba mélyülhetett. A tér nyugati ablakát kutatva, fülkéjének néhány megmaradt részlete alapján megállapíthattuk, hogy az eredetileg itt volt nyílás az északi „saroktorony" in situ ablakával egyezhetett meg. Nem sikerült viszont pontosan meghatároznunk az attól északra volt eredeti ajtó helyét - a lépcsőfeljáró beépítésével kapcsolatban itt ugyanis több átalakításra került sor. Az előtér az északi saroképítmény emeleti szobájához hasonlóan síkmennyezetes volt, az utóbbiban fűtőberendezésre utaló nyomok nem kerültek elő - ez azonban magyarázható az eredeti nyugati fal pusztulásával is. Két, eredetileg is belső fülkés ablakai közül a délre néző erősen javított keleti kávájából számos, másodlagosan felhasznált épületfaragványt bonthattunk ki. Végül a déli saroképítmény emeletén az erősen átalakított három ablak eredeti formájának tisztázásán kívül egyrészt megállapíthattuk, hogy az északi fal nyugati végén megmaradt egyszerű tokhornyos kőkeretelésű ajtó a tér legkorábbi árnyékszékéhez vezetett - ennek kibontására nem volt mód -, másrészt felderíthettük a tér eredeti lefedését is. Hosszfalain ugyanis egy elbontott fiókos dongaboltozatjellegzetes téglafoltban ülő, lecsonkolt vállmaradványaira bukkantunk, a nyugati három és a keleti - a középső ablak miatt - keskenyebb négy boltváll