Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Örsi Károly: Kertek, évek, emlékek Koppány Tibor mellett
eső ellen is védelmet adó kis tornyos fedésű kerti pihenő épült. Több mint egy évtizeddel később teniszpályák építése vált szükségessé, igaz, ez eredeti terveinkben már szerepelt, de csak a 80-as évek végén épültek meg. A kastélykert szép növénye az idős, hatalmas tornyos tölgy, amit csúcsán megfertőzött az élősködő fagyöngy. Ezt a rendkívül nehezen elérhető helyen lévő hatalmas ágas-bogas növényt el kellett távolítsuk, hogy ne fertőzze tovább a kert növényeit. Itt került sor hazánkban először egy „speciális növényvédelemi módszer" alkalmazására: a gondnokasszony férje - aki jó vadász volt - ellőtte a tartó ágat, így megszűnt a fertőzési góc. A kert a Megyei Továbbképző Központ kedvelt része, a napokon át ott tartózkodóknak kikapcsolódást, pihenést, szórakozást nyújt. Érdemes ezt a kevéssé ismert műemléket meglátogatni, hiszem, mindenkit meggyőz a munka sikeréről, eredményességéről mindaz, amit ott lát. (5. kép) Amint már bevezetőmben említettem, Tibort a kertépítészet is mindig érdekelte, helyreállításai során igényelte a környezet rendezését és kutatásai során is szívesen foglalkozott kerttörténeti adatokkal. Egészen kimagasló értékű történeti feldolgozását adta a körmedi vár, később kastély kertjének a barokk kortól napjainkig. Számomra jóleső, hogy a tanulmány zárósoraiban megemlíti, hogy magam is segítségére voltam, mégis nyomatékosan hangsúlyozni kívánom, hogy az ő kutatásai révén tárult fel az egyik legszebb, addig alig ismert korai magyar kertépítészeti alkotás csodálatos építészeti, növényi gazdagsága. Bátran állíthatjuk, hogy ez a szentimentális magyar tájképi kert európai viszonylatban is kimagasló érték, és csak sajnálhatjuk, hogy nem maradt ránk teljes szépségében. Annak ellenére, hogy a kert területe nagyrészt ma is megvan, a háborúban és az utána következő néhány évben nagyon jelentős károk érték. A kert megfelelő szakszerűséggel helyreállítva a mainál lényegesen nagyobb értéket képviselne, de elsősorban anyagiak hiányában erre várni kell. Szükséges lenne a növényállomány megfelelő szelekciója és megújítása, a tavak és hídjainak felújítása, szobrászati értékeinek restaurálása (Gessner-emlékkő, Kübelé, Vertumnus és Pomona-szoborcsoport stb.), a Három Gráciát ábrázoló tábla ha el is tűnt, de ismerjük milyen volt. Az obeliszk csúcsán a Batthyányiak címerállata, a fiókáit vérével tápláló pelikán magán viseli a háborús rombolások nyomait: célba lőttek rá. Hiányoznak a lépcsői és statikailag is meg kellene erősíteni. Fel lehetne újítani az egykori orangeriket a díszkapu két oldalán. Mindezeken túl az egyik legnagyobb gondot az jelenti, hogy a kastélykert főtengelyében éktelenkednek a háború után katonai célokra épült, majd később cipőgyárrá átalakított barakkszerű építmények. Ezek a kert és az épület kapcsolatát nagyon erősen zavarják, de elbontásukra egyelőre nincs reális esély. Tudtuk, hogy a kastély és kertje nagyon jelentős műemléki érték, mégis mondhatom, hog)' Tibor nagyszerű munkájának megjelenéséig inkább csak sejtettük azt, amit ő minden várakozáson felüli gazdagságban tárt elénk. Ezzel megerősítette, hogy a kert rekonstrukcióját fontosnak kell tartsuk és a kerttörténet egy nagyon szép szakaszát fedezte fel, örökítette meg munkájában. Egyik legutóbbi közös munkánk A magyar kastélyok c. könyv írása, ahol a kastélykertekről is méltó módon megemlékezünk. Második része A magyar kastélykertek c. kiadvány lett volna, de annak ellenére, hogy ezt megírtuk, sajnos még nem jelent meg. Koppány Tibor rendkívül jó kollégám, barátom és tanítómesterem, akivel öröm együtt dolgozni. A műemléki kertvédelemben sokat köszönhetünk neki. Rövid írásommal megpróbáltam példákon át is bemutatni több évtizede tartó közös munkánkat, élményeinket.