Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Feld István – Szekér György: A golopi késő reneszánsz kastély

lia készíti. Mivel a kutatási eredményekről eddig még csak egy tömör összefoglalás látott napvilágot,

10 talán nem indokolatlan e jeles késő reneszánsz világi épületünk kutatás- és építéstörténetének rövid áttekintésével tisztelegnünk most a magyar reneszánsz kastélykutatás legjelentősebb képviselője, Koppány Tibor előtt. Az régészeti kutatás során egyrészt a kastély környezetének rétegviszonyait vizsgáltuk egy 25 m-es sugarú körben - öt, a homlokzatokra merőleges kutatóárkot húztunk és két további árkot nyitottunk a központi tömb pincéjében - másrészt elvégeztük a homlokzatok és a belső terek teljességre törekvő falkutatását. Az ásatás során nem találtuk egyértelmű nyomait a külső erődítményeknek, csupán egy gyenge, valószínűleg 18. századi kerítésfal maradványait figyelhettük meg északon és keleten. A 30-60 cm vastag, 16-17. századi jellegű mázas edények és habán kályhacsempék töredékeit tartalmazó felső, kevert réteg alatt általában tömör, sötét feltöltés mutatkozott - belőle jelentékeny őskori és Árpád-kori kerámiaanyag került elő. Az erős alapozási kiugrások tanúsága szerint e tömör rétegbe alapozták a kastély falait. A pincében húzott két árokban is megtaláltuk ez utóbbi réteget, felületén habarcsos szinttel, amely megfelelt a boltvállak alapozása kezdetének. A falkutatás tisztázta a kastély legkorábbi formáját. Mindenekelőtt igazolta, hog)' a ma álló egyemeletes épület egyetlen, egységes építkezés eredménye. Kiderült, hogy a középső tömb és a saroktornyok falai kötésben vannak egymással, az azonos szerkezetű falazatok tört kőből, durva, sárgás habarccsal készültek, téglát az első építési periódusban csak a nyílásáthidalók egy részénél és a boltozatoknál használtak. Ehhez képest későbbinek bizonyultak az 1980-as évek elején elbontott keleti ún. magtár-bővítmény, a kastély 1963. évi égésekor nagyrészt megsemmisült nyugati bejárati előépítmény továbbá az oromfalas illetve kontyolt nyeregtetők a falkoronákkal együtt. Megállapítottuk, hogy a meszelt falsávok és a kanálfröccsös vakolattal fedett falmezők alkotta jellegzetes homlokzati architektúra több átalakítás során nyerte el utolsó formáját, melynek korára a főtömb déli oldalán elhelyezett barokk Vay-címer utal. Egy ezt megelőző esetleges homlokzatdíszítés - festés vagy sgraffito - korábbi vakolatrétegek hiányában már nem volt felderíthető, ugyanakkor az épület legko3. kép. A kastély emeleti alaprajza