Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Mikó Árpád: Rész és egész. A magyarországi reneszánsz kőfaragóműhelyek és kutatásuk

ni. Illendő sem nagyon. Az igazán különös azonban az, hogy Balogh Jolán, aki nehezen hagyott szó nélkül egyetlen neki ellentmondó ötletet is, ezúttal az eretnek nézetre nem reagált. Amikor a kolozsvári kőfaragóműhelyekről írott cikksorozatát újra kiadta, tíz esztendővel később, pótlásokat és reflexiókat fűzött hozzá, és - sok évtizedes szokása szerint - filológiai gondossággal kommentálta régi szövegét.

77 Volt kutató, aki megkapta ebben a függelékben, hogy értetlen és felületes volt a kánonnal szemben, ám az ónodi műhelyhez nem készült kiegészítés. Détshy cikke mintha meg sem jelent volna. Természetesen maga az alapszöveg sem változott. Nem is változhatott volna, lássunk tisztán, mert a források másképp olvasása, legyenek azok akár számadások, akár humanista ekphrasisók, az alapjait forgatta volna föl mindannak, amit Balogh Jolán a reneszánsz művészetről hittel vallott és hirdetett. Talán nem mert szembenézni azzal, ami egész életművét, vagy annak tekintélyes részét megkérdőjelezte volna? Nem hiszem. Egy igazán nagy tudós hallgatása mindenesetre olykor van annyira fontos, mint sok-sok verbális megnyilatkozása. Az utóbbi másfél-két évtizedben drámai változások zajlottak le a magyarországi reneszánsz építészet kutatásában. Megsokszorozódott az ismert emlékek száma, és megsokszorozódott a velük foglalkozóké is; s ha az írásos források korántsem bővültek ilyen mértékben, interpretációjuk nagyon megváltozott. E változások a késő reneszánsz korszakra, nagyjából az 1530 utáni időszakra nézve még jelentősebbek és - ismerve az anyag feltáratlanságát - egyre jelentősebbek lesznek. Egyetlen dolog tűnt el azonban a sok kutató kezén: az, hogy ezt a történetet - históriát, a szó eredeti értelmében - Mátyás király palotájától a nép kunyhójáig, építészettől a miniatúrafestészetig, sőt, a testetlen szövegekig egyetlen egységben lássuk. Ennek a modern specializálódásnak, vagy, erősebben fogalmazva, ennek az új, „tudományos" barbárságnak a térhódítása mély aggodalommal tölt el. Nem kell, nem lehet többé kodifikált összefoglalásokhoz ragaszkodni, nem néhány kutató hitbizománya a magyarországi reneszánsz művészet, hanem immár sokan és sokféleképpen kérdeznek, és sokféleképpen válaszolnak is. A kérdések azonban az izolált részekre vonatkoznak, nem az „Egész"-re. Az pedig, úgy gondolom, nem több hiú illúziónál, hogy izolált résztanulmányokból valaha is összeállhat a tudomány. A Balogh Jolán szeme előtt lebegő egybefüggő, értelmes és értelmezhető teljesség, vagy annak mélységes hite, amelyről és amely által neki egykor szólnia lehetett, úgy látszik, számunkra már nem adatott meg. JEGYZETEK A tanulmány szövege eredetileg előadásként hangzott el Alvincen, a „Tornyot raktam..." című ifjúsági vándorkonferencián, 1997 tavaszán. Az itt közlésre kerülő - átdolgozott, bővített és jegyzetekkel kiegészített - változat 1997 decemberében készült. Ehelyütt is szeretnék köszönetet mondani Marosi Ernőnek és Lővei Pálnak a kézirathoz fűzött inspiráló megjegyzéseikért és gondos javításaikért. Nagy Miklósnak, restaurátor kollégámnak pedig azért tartozom köszönettel, mert a bácsi és a csővári párkány profiljának azonosságára - sok évvel ezelőtt - ő hívta fel a figyelmem. 1. Henszlmann, Emerich: Grabungen des Erzbischofs von Kalocsa Dr. Ludwig Haynald. Leipzig, 1873. 207-208. 2. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Művészeti Gyűjtemény, ltsz.: 55.1062. (23 x 41 x 24 cm), ltsz.: 55.1065. (23,5 x 17 x 11,5 cm). 3. Magyarország műemléki topográfiája. Szerk. Dercsényi Dezső. 5. Pest megye műemlékei. Szerk. Dercsényi Dezső. Bp., 1958. 1.: 621.; Eeld István - László Csaba: Gótikus és reneszánsz épületfaragványok a csővári és a solymári várból. Művészettörténeti Értesítő, 30, 1981, 2. 81. 4. A csővári töredék anyaga is szürke márvány; a törésfelületeken jól látszanak a kő kristályai. (Feld László i. m. 92., 15. sz. szerint anyaga szürkés mészkő. A szerzők is úgy vélik azonban, hogy a pár-