Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Örsi Károly: Kertek, évek, emlékek Koppány Tibor mellett

4. kép. Csopak-Kövesd, templomrom, 1998. (Szerző rajza) gyományos állattartása ez időben megszűnt és a kihajtott csorda már nem veszélyeztette a templomkertet, ezt a fölösleges, csúnya kőfalat elbonthattuk. A déli oldalon a domb természetes lejtését visszaállítottuk, a fölöslegesen sok fát kivágattuk és egy szolid rejtett lépcsővel a déli domboldalon feljáratot alakítottunk ki. Az északi, hegy felőli oldalon a hegyről lezúduld, a templom állagára veszélyt jelentető csapadékvizeket kellett elvezetni tereprendezéssel. A kertépítészeti munka feltétlenül hozzájárult a helyreállított gótikus templom méltó megjelenéséhez a tájban. Mátraverebélyre busszal mentünk rendszeresen és minden évszakban megcsodálhattuk a táj, a Mátra színpompás változásait. A Mátra alján másik munkánk Gyöngyöspata középkori római katolikus templomának helyreállítása volt. A magyar műemlékvédelemnek különleges értéke a templom. A restaurátorok szakavatott munkájával megújult egyedülálló Jesse-oltár helyreállítása csodálatosan szép feladat volt, ami mellett a kertépítészet itt szerényen jelenik meg, de mégis segítette a templom műszaki állagának védelmét és a jobb használatot. A tereprendezés megoldotta a vízelvezetést. Növénytelepítéssel eltakartuk a szomszéd udvarok kedvezőtlen látványát, megoldottuk a közlekedést a körítőfalon belül és azon kívül is. A templom déli bejáratához az ünnepélyes megközelítés érdekében megfelelő széles, méretezett lépcsőt építettünk a domboldalon. Meg kell említsem az akkori „építő plébánost", Takács urat, aki egészen kimagasló szellemi nagyság volt. Nemzetközi kapcsolatai révén a templomfedéshez pl. valódi palát szerzett. Ez időben még országszerte természetes volt, hogy vidéki egyházi munkáinknál jó szívvel vendégül láttak bennünket, mert a falvakban, községekben a vendéglátás még megoldatlan volt. Üdítő italokat vagy kenyeret még pénzért sem lehetett olyan könnyen kapni, legfeljebb pálinka volt a kocsmában. A beszélgetések vidéki vendéglátóinkkal mindig tanulságosak voltak, alkalmat adtak a szűkebb-tágabb vidék mindennapjainak jobb megismerésére. így volt ez Gyöngyöspatán is.