Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Mikó Árpád: Rész és egész. A magyarországi reneszánsz kőfaragóműhelyek és kutatásuk
építkezések folytak. Még az sem lehetetlen, hogy az alkotók nevét is ismerjük, csak épp nem tudjuk a forrásokban szereplő mesterneveket a ma meglévő alkotásokhoz kapcsolni. 4. A sírkövek Az építészeti faragványok szorosan összefüggnek a sírkövekkel is. A sírkövek sokszor egészen távoli falvak templomaiban találhatók, túlnyomó többségük nem helyi mesterek alkotása. Megint Esztergomból idézhető a példa: Ioannes Fiorentinus, akinek - szignált és datált művei lévén - jól követhető a működése. Általa alkotott síremlék került Lengyelországba, Gnieznóba, Wloclawekbe, de a Felföldre, a Nyitra vármegyei Felsőelefántra is. Általa szignált keresztelőmedence ékesítette a szilágysági Menyő templomát. 15 Nem lehetetlen, hogy neki tulajdoníthatjuk Szegedi Lukács zágrábi püspök (t 1510) sírkövét is. Utóbbin a szignatúra csonka, de a töredékek nem mondanak ellent az ismert formulának: Ioafnnes Fiorentinujs - me fecit.™ Ellentmondanak viszont annak a nézetnek, amely Ioannes Fiorentinust egy öntudatos, ámde nehézkes kezű mesternek szeretné láttatni - de nem a stíluskritikai viták felidézése végett említettem az ő alakját. Tudjuk róla, hogy Esztergomban működött 1514-1515 körül, feltehetőleg korábban is, szignált művei azonban nem maradtak fenn működése színhelyén. Személyére utaló okleveles adat sem ismert ez idő szerint. Említenek azonban az írásos források egy másik olasz mestert (sajnos név nélkül), néhány évvel korábban, akinek viszont a műveit nem ismerjük - az adatok azonban egymást magyarázzák. 1506-ban Dörögdi Miklós egri püspök (f 1361) áthelyezett sírjára az egri székesegyházban az új síremléket egy pesti olasz kőfaragóval csináltatták meg. 37 A figurális - a püspök alakjával díszített - sírkő persze nincs meg, s az egri töredékek között sincs olyan, amelyik gyanúba fogható volna, az azonban példaszerű, hogy abban a városban, ahol pedig - az emlékek tanúsága szerint - készültek helyben is sírkövek, reprezentatív művet Pestről hozattak. A kőfaragók más mesterekkel is párhuzamba állíthatók: az a Ioannes Nicze Fiorentinus - vagyis Fiorentinus - akitől Budán 1506-ban az egri székesegyház stallumának modelljét vásárolták, egy évvel később, 1507-ben szignálta a zágrábi székesegyház szentélyének stallumát. 38 Szegedi Lukács sírköve típusának - a figura lába alatt van a tabula ansata - a legutóbbi időkig egyetlen párhuzama volt csak, Marocsai Balázs és János zágrábi kanonokoké, amely szintén a zágrábi székesegyházban állt egykor. 39 Ma már azonban ismerjük Bakócz Bálint titeli és budai prépost óbudai tumbájának fedelét is, 4() s a gyulafehérvári székesegyházból is előbukkant egy főpapi síremlék (szintén tumbafedél) töredéke, amely ugyanehhez a típushoz tartozott. Ez utóbbi volt a leggazdagabban díszített: a püspök figurájának két oldalán angyalok álltak." Mind a négy síremlék vöiösmárványból készült, valószínűleg ugyanott. II. Centrum, periféria, provincializmus A kutatás ma már többnyire úgy tartja, hogy az ismert reneszánsz kőfaragványok stilárisan szorosabban összefüggő csoportjai, ha márgából vagy vörösmárványból készültek, akkor valamelyik központból kellett az ország távoli pontjaira kerüljenek. így például a nyírbátori volt Szt. György-templom márga faragványai aligha helyi mesterek produktumai, ahogyan a - szintén budai márgából készült Báthory Madonna sem az.' 2 Ugyancsak nehéz ma már a hagyományos módon a