Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

B. Benkhard Lilla: Nemti (Nógrád megye) lebontott templomának története

6. kép. A lebontott templom körvonalai az 1867-es kataszteri térkép vázlatán így az építéstörténet röviden az alábbiakban foglalható össze: Nemti falu dombon álló, egyhajós, keletéit temploma a 12. század végén, vagy a 13. század első felében épült téglából, félköríves boltozatos szentéllyel, síkmennyezetes hajóval. Mérete: kb. 10-11 x 4-5 m lehetett. Az 1912. évben megadott 2,5 m szélesség nagyon csekélynek tűnik, talán a szentély belméretére vonatkozhatott. Korábban, még csak a fényképek alapján, az azokon látható padlóburkoló lapok átlóiból próbáltam az épület méreteire következtetni. Eszerint, ha a legvalószínűbb 40 x 40 cm-es lapot vesszük alapul, akkor annak 57 cm-es átlójával mérve a templom belső szélessége a diadalív előtt kb. 4-4,5 m, a diadalív belső szélessége 3,4 m, falvastagsága pedig 60 cm lehetett. A hajó és szentély közötti épületrész megléte valószínű. Bejárata a lankásabb nyugati oldalról nyílt, mely jobban megfelel a terepviszonyoknak, lévén a déli domboldal igen meredek. A sekrestye talán már a középkorban, feltehetően azonban nem az első periódusban épült, viszont a 17. században már mindenképp állt. A török hódoltság után megrongálódott falait helyreállították, s bár bővítését tervezték, valószínűleg nem toldották meg, csak egy kis huszártoronnyal fejelték meg. Díszítették azonban igen míves, fából faragott barokk oltárral és szószékkel, majd harangokkal is ellátták.

54 Az újra és újra rossz állapotba kerülő épületet 1837-ben felújították, fakarzatát és harangtornyát szilárd anyagúra cserélték, nyílászáróit megnagyobbítva és leegyszerűsítve átalakították. A hívek számára végleg kicsinek bizonyuló épületet 1927-ben lebontották. A feltevések helyességét és a vitás kérdések lezárását természetesen ma már csak régészeti feltárással lehetne igazolni, ill. eldönteni. A korábban feltett kérdésre most már azt válaszolhatjuk, hogy nem, nem tűnt el nyomtalanul a templom. S más sem! A megyében járva megrendítő élmény volt találkozásom az eredeti fényképekkel és megőrzőjükkel, de még inkább dr. Baranyai Béláné eleven emlékével, kire ennyi év - évtized - után is szeretetteljes elismeréssel emlékeznek. Adassék tisztelet a múlt egyszerű megőrzőinek, s sokszorosan adassék tisztelet azoknak, akik a topográfiai munka gyakran háládatlan, hosszú éveket követelő és nem látványos feladatát is végezve végül mindannyiunk elé tárják ezen eltűnni „készülő" emlékeket, gazdagítva velük építészettörténetünk egészét.