Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Engel Pál – Lővei Pál: Sokpecsétes oklevelek 1323-ból és 1328-ból
A pecsét azonban e korban az önkifejezés leggyakoribb eszköze, ezért nem érdektelen megnézni, gazdáik hogyan éltek vele, és mi volt a legfontosabb, amit magukról közölni kívántak. A négy főpap pecsétjén méltóságuk szokásos megjelölése olvasható, Boleszló érsek emellett szokása szerint hercegi címét is feltüntette. A 20 világi személyből keresztnevükön kívül legtöbben a társadalmi rangjukat közölték: 11-en címezték magukat magisternek, köztük az országbíró és a tárnokmester is, ketten (Nagymartom és Köcski, ekkor még várnagyok) comesnek, Druget János miiesnek. Míg a rang megjelölése csak öt esetben hiányzik, származásukra kilencen nem utaltak, 11-en igen: négyen család-, illetve ragadványnevükkel (a két Druget, Magyar Pál, Treutel Miklós), hárman apjuk keresztnevével (Hahót Miklós, Lackfi István, Nekcsei Demeter) és ketten a birtokukkal (Hédervári Dezső, Nagymartom Pál). A szempontok változását jelzi, hogy jóllehet ősi és előkelő nemzetségüket 12-en említhették volna, ezt csupán Nekcsei Demeter tárnokmester és Hermán Lack székelyispán tette meg. A legkevesebben a méltóságukat tartották szükségesnek közölni: a három nagybárón kívül, akiknél ez úgyszólván kötelező volt, csupán Druget Vilmos szepesi és újvári ispán, Hencfi János budai rektor és két várnagy jelezte a hivatalát, 13 fő nem. Egyedülállóan szerény Maróti Mihály várnagy pecsétje (1328: 31), ezen csak ennyi állt: S(igillum) Michelis. Forrásértéküket tekintve összehasonlíthatatlanul fontosabbak a pecsétek ábrái, mert a legtöbb esetben megismertetnek azzal a képi szimbólummal, amely tulajdonosának megjelenítésére szolgált: a címerével. Gyakorlati jelentősége ennek általában két okból van. Egyfelől segít azonosítani a személyt olyankor, ha a pecsétje, illetve a címere másutt - okleveleken, tárgyakon, építményeken - írott közlés nélküljelenik meg; másfelől segíthet megállapítani a személy származását. A 34 pecsét közül Boleszló érseknek a Piastok sasos címerét is feltüntető pecsétjén kívül szempontunkból semmit nem mond a további három, különben jellegzetes főpapi pecsét, mert családi címer - mint az ebben az időben a pontifikális pecséteknél még szinte általános - nincs rajtuk. Értékelhető ábrát a 30 világi pecséten találunk. Négy közülük teljes címert ábrázol, azaz a pajzsot a sisakdísszel, amelyek sorában mind heraldikailag, mind művészileg egyedülálló darab Druget János híres lovaspecsétje (1328: 8; a többi Szécsényi Tamásé, Druget Vilmosé és Lackfi Istváné: 1328: 6, 9, 15). Kilenc pecsét csak a címerpajzsot mutatja (1323: 3, 5, 11; 1328: 12, 13-14, 17, 23, 25, 31; ezek közül azonban Losonci Dezsőé - 1328: 23 kivehetetlen ábrájú), öt csak a sisakot és díszét (1323: 6; 1328: 10, 11, 30, 32) és tizenkettő puszta ábrát a pecsét mezejében. A pajzs elhagyásának mindamellett nincs heraldikai jelentősége, a pajzs nélküli és pajzson belüli címerábra általában egyenértékű. Van rá eset, hogy a pecsétábra nem tekinthető gazdája állandó jelképének. Esetünkben példa erre Hencfi János első (gyűrűs-)pecsétje (1323: 7), családja címere a másodikon látható (1328: 12). Hasonló példa Nekcsei Demeter második, 1328. évi gyűrűspecsétje is (1328: 4). Családja állandó jelvénye nem az ezen látható oroszlán volt, 7 hanem az első pecséten levő két pólya (1323: 3), amelyet testvérének unokája, Nekcsei Zsigmond is használt 1402-ben. 8 Valami okból Lackfi István lovászmester sem a szokásos családi jelképpel, a baziliszkusszal élt (1328: 15, vö. 1328: 11). A fenti három ábrát, valamint Losonci Dezső már említett, kivehetetlen ábrájú címerét leszámítva 25 személy 27 olyan pecsétje áll rendelkezésünkre, amelyen családi címer látható. (Nagymartom Pálnak és Doncs zólyomi ispánnak két-két, nagyjából azonos pecsétje van.) E 25 személy ismereteink szerint 11 Árpád-kori úri nemzetségnek, illetve 8 egyéb, nemzetséghez nem köthető családnak volt a tagja,
