Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Horler Miklós: Koppány Tibor hetven éves
kutatni a Batthyány-család levéltári anyagában, amely aztán hosszú időre lekötötte érdeklődését és további kutatási eredményeinek legjavát adta kezébe. Ezek között az egyik legjelentősebb az az átfogó kép, amelyet Batthyány I. Ádám dunántúli főkapitány 1629-1659 közötti építkezéseiről 1984-ben a Történelmi Szemlében felrajzolt. A kor egyik kiemelkedő, nagy műveltségű és irodalmi kultúrával rendelkező nagybirtokosának bőséges levéltári forrásanyagából arra az eddig feldolgozatlan részre világított rá, amelyből művészetpártoló, és azon belül építtető tevékenysége bontakozik ki, annak gazdasági, társadalmi és építésszervezeti hátterével együtt. A németújvári, szalónaki, borostyánkői, rohonci, körmendi, csákányi és egyéb kastélyok átépítése, egyházi és gazdasági rendeltetésű építkezések három évtizedre kiterjedő hatalmas forrásanyaga alapján ebben a tanulmányában megvilágította azokat az építészettörténeti, művészettörténeti, sőt gazdaságtörténeti vonatkozású tanulságokat, amelyek mindebből levonhatók. A levéltári anyag irataiból tíz építési megállapodásokat tartalmazó dokumentumnak később teljes szövegét is publikálta. A részletes kutatásokból aztán egyebek közt a Batthyányiaknak dolgozó egyes olasz mesterek személye is feltárult. Ezek közül külön tanulmányt is szentelt Donato Felice de Allionak és Carlo della Torrenek, amelyek tovább gazdagították a magyarországi korabarokk építőművészet történetére vonatkozó ismereteinket. A Batthyány-család szerteágazó építési tevékenysége mellett foglalkozott Nádasdy Tamás udvarának építészeti vonatkozásaival, és kutatott a Zichy-család levéltári anyagában is, ahol olyan ismeretlen rajzokat tárt fel, melyek újabb adalékokat szolgáltatnak a magyarországi későreneszánsz és korabarokk építészet történetéhez és a Zichy-család mecénási tevékenységéhez. Mindezekből a kutatásokból mindinkább kibontakozott egy olyan gazdag anyag, amely az építészettörténet tudománynak ahhoz a kevéssé művelt területéhez nyújtott bőséges információkat, amely az építtetői akarat és a megvalósult mű között elterül. Koppány Tibor felismerte ezt a hiányt és azokat a lehetőségeket is, amelyeket az általa felfedezett forrásterület ennek betöltéséhez kínált. Már 1988-ban közreadott egy tanulmányt az Építés- Építészettudományban, „Építési gyakorlat a 17. századi Magyarországon a tervezéstől a megvalósításig" címmel, amely aztán néhány év múlva kiszélesedett az „Építési gyakorlat az újkori Magyarországon. Az építési irodák története a 16-19. században" című kandidátusi értekezéssé. Az értekezés 1994. március 11-én lezajlott vitája nyomán méltán nyerte el a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot. Emellett tudományos publikációs tevékenysége a magyar középkor és reneszánsz építészetének számos más részletkérdésére is kiterjed, amelyekről a bibliográfia nyújt gazdag képet. Amikor 1991-ben francia kollégáink a 11-12. századi normann várak történetéről rendezett kiállításukat mutatták be Hivatalunk székházában, felmerült az a gondolat, hogy mi is viszonozzuk ezt egy a magyar várak és kastélyok történetét bemutató kiállítással. Ekkorra már természetessé vált, hogy egy ilyen kiállítás tervezését és rendezését Koppány Tiborra kell bízni, a katalógus átfogó történeti tanulmányának megírásával együtt. A kiállítás aztán 1993-tól a franciaországi Angers-i megnyitásától kezdve nagy sikerrel járt körül Franciaországban, Belgiumban, Luxemburgban és Németországban, míg végül 1995-től itthon is több helyen bemutattuk. Épp ilyen természetes volt, hogy mikor a nyolcvanas években megindult a műemléki topográfiai kutatások szervezeti kereteinek kialakítása és a további program feladatainak kitűzése, az első új terület, melyet célul tűztünk ki, Veszprém megye volt. Ez a döntés egyrészt a Koppány Tibor által addig végzett, Veszprém megyére vonatkozó kutatások gazdag eredményeire épült, másrészt pedig éppen az ő személyére, akit a megye műemlékeire éppúgy, mint a megye történetére vonatkozó páratlan átfogó ismeretei egyenesen predesztináltak arra, hogy ő legyen Veszp-