Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)

Horler Miklós Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922) A műemlékek szervezett védelmének kialakulása hazánkban is, mint a többi európai országban, hosszabb történelmi folyamat eredménye, melynek kezdetei visszanyédnak a 19. század elejéig. Közvetlen vagy közvetett kiváltója a francia forradalom, majd a Napóleon hódító politikájával szemben kibontakozó ellenállás és az európai népek nemzetté válásának kezdete. A nemzetállamok létrejöttének egyik fő mozgatóereje és kísérőjelensége a nemzeti tudat kialakulása és erősödése, amely az összetartozás meghatározó tényezőjének tekinti a közös történelmi múltat, valamint a közös kultéirát, annak hagyományait, nem utolsó sorban pedig annak tárgyi emlékeit. A múlt emlékei a közös nemzeti sajátosságok, képességek és a nemzeti identitás távoli múltba visszanyúló gyökereinek szimbolikus jelentéstartalmú tanúivá nemesednek. Értékük művészi szépségük, valamint a múlt megismerésének forrásértéke mellett most már ezzel az érzelmi jelentéstartalommal is gazdagodik.

1 Mindennek felismerésével párhuzamosan ébrednek rá - elsősorban a szellemi élet eziránt érzékeny személyiségei, majd társadalmi szervezetei -, hog)' a nemzeti identitás történelmi és művészeti értékkel bíró kifejezőiként és hordozóiként tekintett tárgyi emlékek, éppen a társadalom tudatos gondoskodása és valamely intézményes védelem hiányában, egyrészt alig ismertek, másrészt nagy részük elhanyagolt, sőt veszélyeztetett állapotban van. Ehhez járultak a 18. század végétől a felvilágosodás eszméi és a polgárosodás törekvései, amelyek társadalmi feladattá emelték a magyar szellemi kultéira megújítását és intézményrendszerének korszerűsítését. A tárgyi kultúra történelmi értékeinek megőrzése terén az első lépés az ingó értékek gyűjteményeinek fellendülése és intézményessé válása volt. Mintegy jelképes alapkőletétele volt ennek a Magyar Nemzeti Méizeum és az Országos Könyvtár megalapítása 1802-ben gróf Széchenyi Ferenc (1754-1820) által. Az ő kezdeményezésének közvetlen folytatója, a Nemzeti Méizeum és Könyvtár felvirágoztatója volt Jankovich Miklé)s (1772-1846), a kor kiemelkedő polihisztora és mecénása, aki mint gyűjtő, bibliográfus, régész, történetkutató és irodalmár egyik vezető személyisége a reformkorban a magyar szellemi kultéira alakításának.

2 Az általa kezdeményezett, majd 1817-ben Pesten megjelent első magyar nyelvű tudományos folyóirat: a Tudományos Gyűjtemény, később egyesületté válva a Magyar Tudós Társaság létrejöttének is előkészítője volt.

3 Jankovich már a Tudományos Gyűjtemény 1818. évi II. évfolyamában közreadott egy írást: Esedezés a Magyar Régiségek iránt címmel, amelyben - a Magyar Akadémia 1847. évi felszólítását három évtizeddel megelőzve - meghirdeti, hogy „A Nemzet' szorgalmát, Tudomány és vitézségbeli Érdemét, követke-