Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)
Valter Ilona: A Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottsága és annak működése (1858-1872)
lomszerűlcg felkérendő szakértő építészekből, művészekből, tudósokból. Ebből ekkor semmi nem lett. A Helytartótanács 1863-ban éijra felvetette a kérdést és konkrétjavaslatot kért a jogi vonatkozásokra, a tagokra és a restaurátorokra. Az Archaeologiai Bizottság az Országos Műemlékfelügyelő Bizottság felállítását a Helytartótanács egyik szakosztályaként ajánlotta és kinyilvánította vele együttműködési készségét. Javaslatot készített feladatkörére, amit a Helytartótanács a király elé terjesztettjóváhagyásra. Ajóváhagyás késett, közben megszűnt a Helytartótanács. 22 Csak 1872. április 11-én alakult meg a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága, az országgyűlés által megszavazott pénzalapon és a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete és pártfogása alatt. A bizottság elnöke Szalay Ágoston lett, de tudományos irányítója Henszlmann Imre, a művészettörténet első magyar professzora volt. A tagok ké>zé)tt ott találjuk Ipolyi Arnoldot, Rómer Flórist, Pulszky Ferencet - vagyis az Archaeologiai Bizottság élvonalát. 23 1881-ben megszületett a műemléki törvény és megalakult a Műemlékek Országos Bizottsága. Mindezek következtében az Archaeologiai Bizottság működése, tevékenységi köre leszűkült. A Magyar Tudományos Akadémia új ügyrendet állapított meg a bizottságnak 1879ben. Feladata egyes-egyedül a műemlékek ismertetése és tudományos feldolgozása, az Archaeologiai Közlemények, az Archaeologiai Értesítő, esetleg önállé) régészeti művek közzététele. Lemondott a gyűjtésről, ásatásokról, emlékek restaurálásáról. E feladatokat a Magyar Nemzeti Méizeumnak, a Műemlékek Országos Bizottságának adta át, a régészet tudományos művelésének gondját az 1878-ban megalakult Országos Magyar Régészeti és Embertani Társulat vette át. 24 Ha végignézzük az Archaeologiai Bizottság működéséről készültjegyzőkönyveket, jelentéseket, láthatjuk, hogy működése - egészen 1949-es megszűnéséig - lényegében az archeológiai kiadványok gondozásából és esetenként ásatások támogatásából, műemlékek rajzoltatásából állt. Jelentősen megnőtt az ásatások támogatása, amikor 1929ben Vigyázó Ferenc vagyonát az Akadémiára hagyta és az, 1932-1936-ban igen jelentős ásatásokat finanszírozott belőle. 25 Az Akadémia archívumai igen jelentős képzőművészeti dokumentumokkal gazdagodtak a bizottság működése során, amely többezer darabból állé) fa- és fémklisét, „képes duczot" és rajzot készíttetett az évek során. Az 1890-es évek elején a képes dúcok a Magyar Nemzeti Mitzeum Régiségtárában kaptak helyet, a rajzgyűjtemény a II. világháborúban szétszóródott, a metszetek egy része 1957-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokába került, másik része a bizottság irataival együtt az MTA Könyvtára Kézirattárába, és az Országos Műemléki Felügyelőség gyűjteményeibe. 26 Az Archaeologiai Bizottság gyakorlatában és publikációiban szinte a kezdetektől jelen volt a fotográfia alkalmazása. Óriási jelentőségűek ezek a fényképek. A bizottság alapító „nagy generációja" bizonyos fenntartással viseltetett az éij technika művészetként való elismertetésével szemben, az 1880-as évektől azonban - amikor az új tudomány (régészet-művészettörténet, műemlékvédelem) megszületett - már egy fiatalabb, szaktudós nemzedék (Pulszky Károly, Hampel Jé-zsef, Pasteiner Gyula, Ortvay Tivadar) állott a bizottság élén, más szemlélettel. Az. Archaeologiai Bizottságnak maradandó érdeme, hogy tevékenységével hozzájárult e szaktudományok megszületéséhez.
