Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

D. Mezey Alice – Szentesi Edit: Az állami műemlékvédelem kezdetei Magyarországon. A Central-Comission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale magyarországi működése (1853-1860)

egészen kis összeget, mely csak a lovagterem és kápolna szükség-tetővel (Nothdach) történő lefedésére volt elég.

32 A Central-Commission magyarországi jogkörének megszűnése cezúrátjelentett a magyarországi állami műemlékvédelem történetében. Nemcsak azért, mert ezt csak tizenkét évvel később követte a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának felállítása, de azért is, mert az Októberi Diploma kiadása előtt illetve után a közéletbe lassanként visszatértek a 48-asok, s köztük azok az 1848 előtt már középkori építészettel foglalkozó szakemberek is, akik a Central-Commissionnal nem tartottak kapcsolatot. 1858-tól a bécsi bizottsággal párhuzamosan működött a Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottsága is, s már a Central-Commission magyarországi jogkörének megszűnése előtt egy szimbolikus gesztussal deklarálta a bécsi bizottság feladatainak átvételét. Néhány hónappal azután, hogy a Kassán folyó munkák terveit a Cental-Commission jérváhagyta, a külföldről frissen hazatért Henszlmann Imre kassai tárgyú előadást tartott az akadémiai osztályülésén, s ezen osztályülés határozata szerint „Fábry püspök értesíttetett, hogy az archaeologiai bizottság utasítást nyert a székesegyház kijavítására alakult egyesédetnek mindenben leendő tanácsadásra".

33 1861-től bécsi és magyarországi kormányszervek és az Akadémia között hosszú jogköri vita kezdődött, s ez csak 1866-banjutott ideiglenes nyugvópontra azzal a döntéssel, mely szerint a Central-Commission teendőit Magyarországon az Akadémia Archaeologiai Bizottsága veszi át, „...mely azonban semmiképpen sem gátolja, hogy a bécsi központi bizottmány, melynek véleményét a kancellária az elhatározásának fenntartott esetekben meghallgatja, tudományos kutatásait a magyar bizottmány akadályoztatása nélkül Magyarországban saját céljaira folytathassa, ottani levelezőit megtarthassa s tudományos közléseit közrebocsáthassa".

34 Cezéirát jelentett az 1860-as évek eleje a magyarországi állami műemlékvédelem történetében azért is, mert az 186l-es, a magyar közigazgatásban dolgozóktól a magyar nyelv ismeretét megkövetelő rendelet következtében, éigy tűnik, távozott az országból vagy legalábbis az állami hivatalokból a Cental-Commission számára dolgozó építési hivatalnoki kar jórésze, s maga a budai építési igazgató, Florian Menapace is. Továbbá azért is, mert a Central-Commission által különböző utakon restauráltatott-kijaví itatott jelentős középkori műemlékeket az 1880-as évektől kezdve többnyire utolérte az újabb, „nagy restaurálás", mely a korábbi, a Central-Commission-os beavatkozás nyomait eltüntette. Láthatjuk azonban azt is, hogy a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága - és előtte az Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottsága - alapdokumentumaiban és ezek tervezeteiben lefektetett célkitűzései és módszerei nagy, helyenként a megfogalmazásokig menő átfedést mutatnak a bécsi bizottságéival. Lényeges különbség talán csak abban mutatható ki, hogy az önálló magyarországi szervek nagyobb hangsúlyt kívántak biztosítani a régészeti feltárásoknak és az ingó műemlékekkel való törődésnek. A magyar bizottságok legfontosabb első célkitűzése is a magyarországi középkori építészeti emlékek „lajstromának" összeállítása volt. Az anyag összegyűjtésének segítésére szétküldött kérdőív pontjai és kérdéseinek szövegezése nagy átfedést mutat a Central-Commission kérdőívével. Az építészeti leírás nyelvezetének — és a magyar leíró-terminológia - kialakítására és használatának terjesztésére Ré>mer Flóris és Henszlmann Imre megírták azt a bizonyos rajzok segítségével magyarázó „tankönyvet", melyet a Cental-Commission alapszabálya is sürgetetett: ez a Műrégészeti kalauz.

35 Henszlmann Imre 1873-ban