Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Cs. Plank Ibolya – Csengel Péter: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága és a magyar műemlékvédelem kezdetei

tos lerajzolását és leírását. Az épület fölvételét, építési idejének pontos meghatározása miatt tartotta szükségesnek. Erre a feladatra - hazai szakemberek hiányában - Klenze, Viebeking és Gaertner müncheni tudé>sokat ajánlotta.

30 Haas professzoron kívül csak Wenzel Gusztáv bécsi tanár előadását szavazta meg a társaság nyilvános felolvasásra: Néhány észrevétel, mennyire fekszik a magyar orvosok és természetvizsgálók gyülekezetének föladatában az archaeologia? címmel.

31 A szerző utalt arra, hogy néhány régiség-búvártól - mint Schönwisner, Szilágyi, Katancsics, Haliczky- eltekintve, tudományosan felkészült szakembereink tulajdonképpen nincsenek, mint ahogy a régészeti kutatások alapirányainak és módszereinek kidolgozása is még várat magára. Amíg ez a helyzet nem változik, addig főként római kori tárgyak elemzése és anyagvizsgálata lehet az összekötő kapocs a természettudósok és az archeológusok munkájában. Végezetül kérte ajelenlevőket, hogy „...a magyar orvosok és természetvizsgálók gyülekezetei is ápolgassák mindaddig az archeológiát, mig ez szert nem tehet neki egyedül sajátságos tudományos egyesületre".

32 Nem kellett sokáig várni a változásokra. A következő évi vándorgyűlés színhelyén már ott találjuk a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságában a hazai régészet és művészettörténet egyik megalapítóját, Henszlmann Imrét, aki új irányt adott a vándorgyűlések archeológiai szakosztályának, és a történeti és építészeti emlékek védelmének. Kassán és Eperjesen rendezték meg a VII. Nagygyűlést 1846-ban, ahol először került sor arra, hogy építészettörténeti emlékeket a helyszínen tanulmányozzanak és tapasztalataik alapján konkrét javaslatokat tegyenek védelmük érdekében. Magángyűjtemény látogatása is először szerepelt a programok között, Eperjesen Fejérváry Gábor tagtársuk régiséggyűjteményével ismerkedhettek meg. Az elnöki tisztet Sáros vármegye főispánja, gróf Andrássy György táblabíró, az Akadémia tagja, az alelnöki tisztet pedig Sáros vármegye lelkes lokálpatriótája és táblabírája Pulszky Ferenc töltötte be. A régészek először augusztus 10-én ültek össze Kassán.

33 A legjelentősebb előadást Henszlmann Imre tartotta a kassai Szent Erzsébet-székesegyház építéstörténetéről és művészeti értékeiről. A jelenlévők személyesen győződhettek meg a gótikus emlékeken elkövetett vandalizmusról, és a magyar műemlékek mostoha állapotáról. A templom és a Szent Mihály-kápolna ismertetése, nagy érdeklődés mellett, a másnapi gyűlésen is folytatódott. Közvetlenül ezután fogadták el Henszlmann és Pulszky előterjesztését Kassa városához és megyés püspökéhez, javaslatot téve Kassa régi templomainak fenntartására és bővebb megismertetésére. A levélben - többek között-javaslatot tettek a székesegyházban és a Szent Mihály-kápolnában lévő falképek feltárására és a megkezdett ásatások, valamint a Szent Erzsébet-főoltár restaurálásának folytatására. Felkérték Kassaváros elöljáróit, hogy a városukban található szobrászati alkotások gipszmásolatát - különösen a székesegyház északi és nyugati kapuinak domborműveit - készíttessék el és tanulmányozás céljából adják át a Magyar Nemzeti Múzeumnak.

34 A társaság Kassa régiségeinek védelmére tett indítványa mellett, megszületett egy országos visszhangra számító terv is: kérelemlevéllel fordultak a Tudéts Társasághoz, hogy amíg az országgyűlés nem intézkedik a pusztuló műemlékek védelméről, addig az akadémikusok kísérjék figyelemmel a régi épületek állapotát.

35 A vándorgyűlés nem csupán a kitűnő előadásokban, hanem a kirándulások tekintetében is a leggazdagabbak közé tartozott. A legkiválóbb vezetők segítségével ismerkedhettek meg a vármegye természeti látványosságaival és a vidék fürdőivel, ásványvizeivel.