Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)
Marosi Ernő: Műemlékvédelem – az örökség hagyományozása
E másolatok különös - és az eredeti műnek eredeti helyén konzerválására, nem restaurálására való törekvés hatása alatt félreismert - funkciója a műemlékek eredeti szemléletes képének elválasztása a materiálisán létező emléktől. Bennük az eredeti megkettőződik, akár meg is sokszorozódik, relativizálé)dik magának az eredetiségnek a fogalma is. A dokumentációs és diagnosztikai technikák modern eljárásainak és manipulációs lehetőségeinek bekövetkezésére volt szükségünk ahhoz, hogy felbecsülhessük a műemlékvédelem korai korszakában vezető szerepet játszó restaurátori technikák mellett e másik törekvésnek, mintegy az érem másik oldalának jelentőségét. A kettő csak együtt, egymást kiegészítve alkothat egységes képet. Ezért az emlékeken magukon végzett beavatkozások mellett történeti szempontból is megnövekedett e dokumentumok szerepe, s a sokáig lebecsült gyűjteményekre vagy ezek maradványaira is - forrásértékükön téil is - ráterelődött a figyelem. Az utóbbi években archivális, restaurátori, forrásfeltáró munkálatok, ezeknek megfelelő kiállítások és kiadványok vannak napirenden a magyar műemlékvédelemben is. A restaurátor-építész kezdettől fogva igényt tarthatott a szuverén művész rangjára, koncepcióját önálló alkotásként értékelték és értékelik. Jellemző módon, e tervező-restaurátorok árnyékában az utóbbi időkig szerényen és alárendelten húzódtak meg azok a festő-restaurátor-rajztanár egyéniségek, akiknek jelentőségét, egyáltalán önálló törekvéseit is - mint Gróh István, s még inkább az ornamentika-stúdiumai, nemzeti művészet-koncepciója révén előtérbe került Huszka József esetében - csak az utóbbi időben kezdik elismerni. Pedig tevékenységük nemcsak a sérülékeny, múlékony festett ábrázolások és ornamentikák dokumentálását célzó gyűjtőmunka volt, hanem alaposságukat kétségtelenül motiválták a pozitivisztikus formatörténeti szempontok is. Huszka esetében, akinek írásai kimutathatóan meglepően korán árulják el Alois Riegl stílustörténeti problematikájának legalábbis ismeretét, talán a pozitivizmuson túlmutató, ha nem is a kor tudományosságának keretei között mozgó tájékozottság is feltételezhető. Mindezek a belátások nemcsak a műemlékvédelemnek a művészettől ténetírás és a művészettörténeti gondolkodás tudománytörténete szempontjából jelentősek. A historiográfiai aspektusok mellett fokozottan vetik fel a stílustörténeti elemzés szükségességét, mégpedig nemcsak a műemléki restaurálás mint alkalmazott építőművészet, hanem a műemlékek szemléletes megjelenítésének valamennyi formája és műfaja szempontjából. Ernő Marosi Denkmalpflege - die Tradierung der Erbe Der Beitrag - nach einer Erörterung von allgemeinen Fragen, die u.a. die Bezogenheit des Denkmalbegriffs auf die allgemeine Kunstgeschichte und auf ein universales Wertsystem und somit den geistig-kulturellen Aspekt der Denkmalpflege betreffen - versucht, einige Lehren besonders aus der frühen Geschichte ungarischer Denkmalpflege zu ziehen. Die Umstände ihrer Geburt - in einer Kontroverse mit der eher gesamtmonarchisch bzw. universalistisch orientierten Wiener Central-Commission machen ihre Konzentrierung auf den historischen Wert verständlich, was als ein
