Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Lővei Pál: Az óvári kapucinus kolostor és templom

Az óvári kapucinus kolostor és templom LŐVEI PÁL A 16. századi ferences reformok során alapított, szigorú előírásokat követő kapucinus rend szerzetesei Zágráb (1630), Bazin (1674), Pozsony (1676), Buda (1692), Mór (1695)

1 után 1697-ben kaptak letelepedési engedélyt Magyaróvárott. A ferencesek magyarországi rendtartománya tiltakozott, a tágabb környék (Pozsony, Győr) koldulórendi kolostorai vetélytársat láttak az adományokból élő újabb szerzetesi közösségben.

2 Lipót király 1697. október 4-én adta ki az engedélyt, utasítva a Habsburg családi tulajdonban lévő óvári uradalmat illetve a várost, hogy a kolostorhoz és kerthez szükséges telket biztosítsák.

3 A kapott terület a városfalon kívül, az észak - Pozsony - felé vezető országút nyugati oldalán terült el. A hamarosan megkezdődött építkezés hosszan elhúzódott, csupán 1725-ben jelenthették a szerzetesek római központjuknak, hogy a kolostor és a templom elkészült („Conventus cum Ecclesia sensium aedificata sunt").

4 A munkát erősen lassíthatták a Rákóczi-szabadságharc bizonytalan viszonyai, de az a tény is, hogy a szükséges anyagi alapot apránként, adományokból gyűjtötték össze a szerzetesek. így 1714-ben a város 7000 égetett 1. Az óvári kapucinus kolostor („sóház") 1981-ben, délkelet felől.