Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

G. Lászay Judit: A szécsényi ferences kolostor építéstörténete a 17. század végéig

lehetett megközelíteni - erre mutat néhány fészeknyom a falszövetben, valamint az a tény, hogy a sekrestye, a templomhajó bejárata, valamint az egyszerű, faszerkezetes formában már ekkor is biztosan létező kerengő között a közlekedést egyedül így nem zavarta. A kétszintes sekrestye megépülésének idejét illetően a szakirodalomban több, eltérő vélemény hangzott el. Kezdetben igen késői datálást tartottak lehetségesnek.

45 Az utolsó évtizedekben a kutatók egységesen a 14. század folyamán készültnek írták, többnyire a század végén, utolsó harmadában.

46 Azt általában nem vitatták, hogy az építkezés elkezdődött a pápai engedély kézhezvétele után. Közvetlen szerkezeti és koncepcionális kapcsolatot látunk a templom és a kétszintes épület között, ezek egyszerre, folyamatosan épültek. A két szint között csak technikai, fázisbeli különbségre gondolunk. A 14. század közepe táján el is készülhetet ez a rész. A szerkezet és a faragványok stílusjegyei alapján megerősíthetjük ezt a feltételezést, amint azt Marosi Ernő egy tanulmányában leírta,

47 hogy a felső teremben előforduló építészeti részletek mind az osztrák, mind a cseh koldulórendi építészetben gyakoriak, Csehországban 1340 körül az árkádos konzolforma (pl. Sázava, káptalanterem48). Osztrák épületeken már korábban feltűnnek, (Wiener Neustadt, domonkos templom), az a konzol, amelynél egy pontban összefutnak az ívesen megtört bordák: Dirmstein, klarissza kolostor; Graz, Jakobskapelle; St. Veit a.d. Glan, klarissza kolostor.

49 Magyar párhuzamok főleg a Szepességben találhatók pl. a század közepéről, a lőcsei Szt. Jakab templomban, az emeleti terem fejezet nélküli középoszlopához: Lőcse, a minorita templom sekrestyéje.^

9 Nyugat felől nem határolták épületek az udvart. Mint ahogy az a koldulórendi kolostortoknál gyakran előfordult, nem számolhatunk szabályos, udvart körbeépített kolostor elrendezéssel. A nyugati szárny földszintjén lévő refektóriumban a Benkhard Lilla által húzott keresztárokban és a délnyugati sarokban ásott kis szelvényben előkerült a barokk épületfallal majdnem párhuzamosan, szorosan mellette húzódóan egy, a középkori járószinthez képest csekély alapozású, 80 cm széles fal, amelyet a kolostor kerítésfalának tartunk. (13. kép) Az udvar járó szintje kelet felől errefelé lejtett, nem volt szilárd burkolatú. Az árokban pont azt a falszakaszt fogtuk meg, ahol egy kőből készült vízelvezető vályút építettek a falba, az udvar vizét így a falon túl vezették, és az nem mosta alá a falat.

51 Természetesen nem tartjuk kizártnak, hogy a fal mellett faszerkezetű kis fészerek, műhelyek állhattak. A kolostor lakószárnya a mai északi szárny vonalában, de annak nem teljes hosszában helyezkedett el.

52 Mind kelet, mind nyugat felől rövidebb, biztosan emeletes volt, összefüggő középkori törtkő falszövet utal erre, csaknem a mai barokk párkányig magasodva. Pince húzódott alatta, melynek szellőzőit, és azok elszedett, egyeneszáródású kőkereteit eredeti helyükön találtuk. A szárnyban középkori, több periódusban módosított az északi, a középső hosszanti főfal, a barokk folyosó falai alatt húzódó falsáv. Ismerjük a külső homlokzati nyílásrendszer egy részét. Az emelet nem volt boltozott, megtaláltuk a gerendás födém lenyomatait, a szintben hozzátartozó ablakfülkék részleteivel. A belső alaprajz bizonytalan, mivel a középkoriak a barokk ablakok közé estek, és a lehetséges osztófal helyeken így ma barokk ablakfülkék vannak. A 15. században a szinte folyamatosnak tekinthető építkezések során bővült a kolostor. Sokkal több feladatot látott el: novíciusok tanultak - szigorú klauzúrában - falai között és a harmadrendieket is befogadta.

53 Megépült a torony a hajó északi oldalán, a diadalív vonalában, ehhez a hajó bejáratának faragott kőkeretét meg kellett csonkítani. Az alsó szintjén csúcsíves átjárón keresztüljuthattak a hajó