Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Szatmári Imre: Gyula középkori ferences temploma és kolostora

tási fotón is jól látható, hogy a sírépítményekkel belevágtak az oltáralapozás két oldalába. A sírépítmények kelet felől hozzátapadnak a szentély falához (az északi oldalon lévő talán kissé bele is vágódik abba). Ezek a jelenségek elképzelhetetlenek eg)' használatban lévő oltárnál, egy fennálló épületnél. A kegyűr(nő) sírhelye mindig az oltár előtt van, az oltár sérthetetlen. Véleményem szerint a két sír a megújított szentély oltárához igazodott, annak előtte volt, tehát a temetések előtt már állnia kellett az új szentélynek. Lehetséges az is, hogy talán éppen a temetkezésekkel egyidőben vált szükségessé a szentély bővítése, hogy a sírok miatt kisebbé váló szentélyben a helyet megnöveljék." A sírok és az oltáralapozás itt felvetett időrendi viszonyával kapcsolatban meg kell jegyezni: az alaprajz és az ásatási fotó inkább úgy értelmezhető, hogy az oltáralapozás későbbi a két sírhelynél, mivel annak széle fedi a déli sírgödör egyik téglafalát, vagyis a sírokat nem áshatták az oltár alapozásába. Ez a körülmény s a Kovalovszki Júlia által tett második megjegyzés (ti. az, hogy a kegyúr(nő) sírhelye mindig az oltár előtt van) azonban olyan további kérdéseket vet föl, amikre ellenőrző feltárás nélkül válaszolni lehetetlen. (Ilyen kérdés pl. hogy a két sírhely közötti, oltáralapozásnak mondott rész nem volt-e csupán az Implom József által is említett boltozás a sírok fölött, hiszen ha ez oltáralapozás, akkor hogy kerülhetnek a sírok az oltár alá. További probléma ez esetben, hogy ha a sírok közötti rész csakugyan oltár alapozása, s a sírok ennél korábbiak, akkor ezek hogyan viszonyulnak időben és térben a szentély két periódusához.) Valószínű az is, hogy e temetkezésekkel egyidőben nem kerülhetett sor a szentély bővítésére, hiszen a szentéllyel együtt az egész kolostor területén folytattak átfogó, az épületegyüttes jelentőségét növelő és azt tükröző koncepció szerinti építkezéseket, tehát a szentély belső terének növelése inkább ezzel a céllal függhet elsősorban össze, s nem a két sír következménye lehet. 124. A 9-10. képen szereplő tárgyak ltsz-i (Erkel Ferenc Múzeum, Gyula): 9. kéj) 1=61.1.487, 2=61.1.488, 3=61.1.202, 4=61.1.201, 5=61.1.362, 6=61.1.032, 7=61.1.529, 8=61.1.378, 9=61.1.369, 10=61.1.250, 11=61.1.371, 12=61.1.491, 13=61.1.203, 10. kép 1=61.1.363, 2=61.1.530, 3=61.1.247, 4=61.1.506, 5=61.1.364, 6=61.1.514, 7=61.1.513, 8=61.1.248, 9=61.1.494, 10=61.1.405. - Összességéhen késő középkoriak a 61.1.139, 61.1.200-203, 61.1.247, 61.1.249-251 (az utóbbi elveszett), 61.1.362-379, 61.1.404-407, 61.1.460-462, 61.1.487-492, 61.1.504-507, 61.1.513-514, 61.1.529-540. ltsz-ú tárgyak. 125. Ezek mellé sorolható még a 61.1.368, 61.1.373, 61.1.459, 61.1.463, 61.1.495-498. és a 61.1.508. ltsz-ú tárgy. Nehéz a korát megállapítani a 61.1.204. és a 61.1.245. ltsz-ú daraboknak. 126. Implom József szerint a rendház Krakó területén épült. Vö. Implom i. m. (1961) 15, 18, 25. Érdemes azonban Krakó és a ferencesek letelepedési helyének és időpontjának összefüggését (vö. Schereri. m. I. 36; Kristó i. m. (1981) 56.) is óvatosan kezelni, mivel ellenvéleményre adhat alkalmat az 1403. évi adománylevél és az 1404. évi beiktatási nyilatkozat, melyekben Krakó még külön településként (possessio) szerepel. Vö. a 63. jegyzetet. Krakó történetéhez 1. Karácsonyi i. m. (1896) II. 175-176. 127. Bizonyos, hogy a csontvázakat sem szedték föl. 128. L. a 28. jegyzetet. 129. Pontos leírását 1. Bálint Alajos: A kaszaperi középkori templom és temető. Dolgozatok XIV (1938) 148. Fényképe megmaradt tárgykartonjai között. (Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum, Régészeti Adattár 2009/1988.) 130. Pl. Henszlmann Imre: Magyarország csúcs-íves stylű műemlékei. Bp., 1880. 44-66, 95-117; Karácsonyii. 415-416, II. 23-24; Szőnyi Ottó: Régi magyar templomok. Bp., é. n. 19, 198-199, 216-217; Gerevich László: A gótika korának művészete, in: A magyarországi művészet története, (szerk. Fülep Lajos - Dercsényi Dezső - Zádor Anna) Bp., 1970. I. 108, 130, 170-172; Dercsényi Dezső - Zádor Anna: Kis magyar művészettörténet Bp., 1980. 68-71, 124, 152; Levárdy i. m. 95-102, 123; M. művészet 1300-1470. I. 80-82, 148-150, 405-408, 551-552, 685-687. 131. V. Nagy Zoltán: János barát és Kőfaragó György, Mátyás király és Báthori István erdélyi vajda építészei. Szépművészet V (1944) 182-184. 132. Szőnyi i. m. 19, 22; Cs. Tompos Erzsébet - Zádor Mihály - Sodor Alajos: Az építészet története. Középkor. Bp., 1975. 538; Dercsényi - ZAdor i. m. 69-70; Levárdy i. m. 96. 133. L. a 130. jegyzetet. - Az elmúlt évtizedben feltárt ferences kolostorokról Valter Ilona adott összefoglalást. L. Valter Ilona: Középkori egyházi épületeink kutatása, in: Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai, (szerk. Fodor István - Selmeczi László) Bp., 1985. 325326. 134. Nagy Emese: Az ozorai ferences kolostor. FA XX (1969) 135-153. Az egykori épületegyüttes részleteinek ismertetésekor Nagy Emese kitér az ozorai, a szegedi és a gyulai kolostorok egyik alaprajzi jellegzetességére, a kettős cellasor használatára. Közli a gyulai rendház. Implom József által készített alaprajzát is, de azon módosított: a templomhajó délkeleti sarkát tartja a torony helyének.