Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Szatmári Imre: Gyula középkori ferences temploma és kolostora

akkor a korábbi fal helyére középen folyosóval elválasztott, 16 cellából álló épületet, a déli és a nyugati oldalon pedig különböző nagyságú helyiségeket magukba foglaló - minden bizonnyal gazdasági - épületeket emeltek. Ezután válhatott a gyulai is a legnagyobb ferences rendházaink egyikévé. A kolostoregyüttes kőfalain kívül helyezkedett el a barátok temetője és szőlőskertje; a rendház közelében - valószínűleg a templom előtt haladé) Barát utca másik oldalán, szokás szerint a templommal átellenben - pedig a beginák háza, akiknek ugyancsak a Barát utcában volt néhány jobbágytelkük.

106 A feltárást befejezettnek, az ismert alaprajzot pedig problémamentesnek azonban semmiképp sem mondhatjuk. Maga Implom József is említi, hogy kb. 100 m

2-t egyáltalán nem kutattak át.

10

' Ez a terület nyilvánvalóan a kolostor délnyugati sarkát jelenti.

108 Emellett azonban a hiányos feltárásra, sőt talán a bizonytalan megfigyelésekre és rögzítésre is utalnak az alaprajzon látható beforduló, továbbfutó, majd megszakadó falcsonkok vagy éppenséggel csupán alapárkok. További problémák merülnek tehát fel az értelmezés során. A templom alaprajzával (1. kép) kapcsolatban: a szentély két periódusa találkozásánál lévő eltérés,

109 a szentély északi falának megvastagodása,

110 a templomhajó északkeleti sarka,

111 a kápolna,

112 a délnyugati haránttámpillér,

113 a templomhajó délkeleti szöglete

114 és nem utolsó sorban a „harangtorony". Ami az utóbbit illeti, az építési megoldás e formája - a hasonlójellegű rendházak között - meglehetősen egyedinek tűnik. Kétségtelen azonban, hogy a templom alaprajzával kapcsolatban mégis e feltűnően kis alapterületű alapozástömb funkciójának magyarázata szorul leginkább bizonyításra, mivel ennek tisztázása nélkül a rendház toronyelhelyezésének kérdése sem tekintehető véglegesen megoldottnak. Ezt a problémát sajnos a legutóbb végzett rövid feltárás sem tudta egyértelműen megfejteni.

115 Az 1985. augusztus 12-én és 13-án folytatott hitelesítő ásatás kizárólag a „toronyalapozás" újrafeltárására irányult (7. kép), melyről az 1962. évi ásatás sem hozott új ismereteket, mivel a helyreállítás és romkert-kialakítás ezt a részt nem érintette. A munkával két célunk volt: egyrészt a toronyalapozásnak tartott objektum felkutatása (s ezzel az ismert alaprajz pontosságának elbírálása); másrészt szerkezetének, illetve funkciójának megállapítása. Kiderült, hogy az Implom-féle alaprajz meglepően pontos helyen tünteti fel az. alapozást, hiszen az 1. sz. kutatóárokkal (kelet-nyugati irányban 3,5 x 1 méter, északi rábontása pedig 1 x 0,7 méter) sikerült megtalálnunk az alapozás északi szélét és a templomhajó délkeleti külső sarkát; a 2. sz. - mindössze 1,2 x 0,7 méteres, észak-déli irányú — árokkal pedig az alapozás déli szélét. (8. kép) Mérete így kiszerkeszthetővé vált: szélessége 1,9 méter, hosszúsága 2,25 méter (4,275 m

2

). Az alapozás templomhajótól mért távolsága: 70 cm. A toronyalapozás aljából 65 cm, a templomhajó alapfalából ugyanakkor 86 cm magasságú rész maradt meg. Az előző alját a jelenlegi felszíntől számított -130 cm-nél értük el, a templomhajó alapozási mélysége pedig 136 cm volt. A kettőt tehát nagyjából egyforma mélyen alapozták. (8. kép) Készítési technikájuk is megegyezik: mindkettő mésszel rendkívül erősen összekötött terméskövekből állt. Az alapozástömb funkcióját tekintve végeredményben arra a megállapításra jutottunk, hogy az tartozhatott egy különálló harangtoronyhoz, ennek teljes megbízhatósággal történő állításához azonban kiterjedtebb feltárásokra lenne szükség a rendház területén, de ez a beépítettség miatt egyelőre lehetetlen.

116 Visszatérve a régi ásatásra, érdemes megemlíteni, hogy az 5. kép tanúsága szerint Implom kutatóárkokkal kereste meg a falakat, s ha rájuk bukkant, akkor azokat követte. Igaz, azt is tudjuk, hogy pl. a szentélyben kb. 50 centiméterenként ástak keresztül-kasul kutatóárkokat.

117 Mégis valószínűnek tartható, hogy a temp-