Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)
Szatmári Imre: Gyula középkori ferences temploma és kolostora
területén sok ablakszem került elő, így érdemesnek tűnik megemlíteni, hogy 1507-ből Gyulán működő üvegezőről is van adatunk. 73 1526 után egyre inkább a gyulai vár létéhez kapcsolódott a kolostor sorsa is. 1528-ban pl. Várady János, ferences guardian panaszkodott Brandenburgi Györgynek, mert kevesellte az évi búzaadományt, illetve hogy a vártisztek a zárda malmait is vám alá vették. /4 1530-ban a vár Czibak Imre nagyváradi püspök kezére került, s az ő közbenjárására az 1531. évi - Váradon tartott - tartománygyűlés konvent! rangra emelte a gyulai kolostort. Megengedték ekkor azt is, hogy a templomban orgonát szereljenek fel. 75 Ezzel a kolostor ismét erősödni kezdett, s virágzásnak indult. 76 Bizonyítja ezt, hogy már 1533-ban újra itt tartották a tartományi gyűlést, s ezzel kapcsolatban említés történt a kolostor ebédlőjéről is. 77 Ekkori határozataik közül érdemes megemlíteni, hogy hat falut jelöltek ki a két éve Gerlára telepített ferencesek kolduló területének. 78 1535 elején huszonhármán tartózkodtak a kolostorban (10 miséspap, 5 növendék, 8 segítő testvér)/ 9 s ez a szám érzékelteti nagyságát is. 89 A kolostor területének kiterjedtségét ezenkívül az 1535. évi tartománygyűlésnek az a határozata is bizonyítja, melyben engedélyezték a gyulai szerzeteseknek, hogy kertjükben szőlőt ültethessenek. 81 Czibak Imre meggyilkolása (1534) után unokaöccse, Patóczy Miklós lett a gyulai várnagy, s 1542 elején bekövetkezett haláláig ő is pártfogolta a ferenceseket. 82 Személyes érdemük lehet, hogy 1542-ben a váradi tartománygyűlés úgy határozott, hittudományi iskolájukat a gyulai kolostorban rendezik be, nem utolsó sorban a hitújítás terjedésének visszaszorítása érdekében. 83 1550 után egyre erősebben jelentkeztek azok az erők (terjedő protestantizmus, a magyarok két pártja közötti belharcok, de legfőképpen a török előrenyomulás), melyek végül a kolostor pusztulását okozták. 1550 őszén vagy 1551-ben a szegedi és a csanádi ferencesek egyházi ruháikat és edényeiket Gyulára menekítették.^ 1552. augusztus 16-án a gyulaiak guardiánját, Szigeti Tamást lefejezték a törökök Szegeden. 8;i Temesvár és Lippa eleste után mindeki előtt világos volt, hogy a következő akadályt a gyulai vár jelenti a török terjeszkedésének útjában. 86 1552-ben a lakosság elmenekülése következtében a városnak csak a Záránd megyei részében több mint 200 ház volt lakatlan, a Békés megyei oldalon pedig a Barát utca néptelenedett el. 87 A vár 1552-ben Ferdinánd kezére jutott. A kolostor szempontjából kedvezőtlenül alakult a várkapitányok személycseréje is. 1552-ben még csak rövid ideig, de 1554-től egészen 1559-ig a protestáns Mágocsi Gáspár lett ugyanis a vár kapitánya, 88 aki támogatásával a környéken szabad utat nyitott a reformáció terjedése előtt. 89 Ezzel párhuzamosan a ferencesek működése minden bizonnyal kezdett háttérbe szorulni. A környék történetében különösen az 1556. év volt válságos: a szolnoki bég Derecske környékét pusztította, miközben - Izabella királyné visszatérésének hírére - Patócsi Boldizsár János Zsigmond-párti felkelést szervezett Kászon lippai bég támogatásával, Varkocs Tamás pedig Váradot kezdte ostromolni. Radák Lászlón kívül (Borosjenő, Pankota, Dézna kapitánya) Abránffy Imre is a felkelőkhöz pártolt, mire Mágocsi Gáspár leromboltatta Abránffy csabai és Székely Benedek megyeri kastélyát. 90 Az első nagyobb Gyula elleni török támadásra szintén ebben az évben került sor, melynek következtében augusztus 12-én a külváros - ahol a kolostor is állt - teljesen elpusztult. 91 Az utolsó adat a gyulai ferencesekről ugyancsak 1556-ból maradt ránk, amikor - vagy a török ostrom után 92 és/vagy Varkocs Tamás közeledtére 93 - a nagyváradi szerzetesekhez hasonlóan ők is elszállították legféltettebb egyházi felszerelésüket