Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)
Emődi Tamás: Előzetes jelentés a váradi konventuális ferences templom kutatásáról
gi templomok. 16 A szentélyfalakat ezekhez hasonlóan valószínűleg kettős ablakok, fölöttük esetleg körablakokkal, törték át. A román kori kolostor további részleteit, az újkori építkezések bolygatásai miatt, csak egy alapos kutatás tisztázhatná. Az alaprajz és a kőfaragványok alapján a 13. századi templom és kolostor építését az 1250-1280-as évek közé tesszük; az alsó datálási határt indokolná az oszloplábazat és a ciszterci befolyás, a felsőt pedig a lineáris kaputípus. A gótikus szentélybővítés kormeghatározásához nem sok támpontot nyújtanak a faragványok. A vályúzatokba simuló átmenetes körteprofil jellegzetesen Anjoukori forma, 17 de a középen vályúzott ferde oldallapos 60 fokos ékbordákkal együtt szinte a teljes 15. század folyamán elfordul. A különböző bordatípusokból és méretekből ítélve a gótikus kolostor egy része is boltozatos lehetett. Ami az 1,15 x 4,40 méteres belvilága falszorost illeti emeletre vezető lépcső vagy lépcsőfeljáratos szószék lehetett. Az első esetre példaként a lőcsei konventualis kolostor központi oszlopos sekrestyéjét és fölötte a lépcsőfeljáratos hálótermét idézhetnénk, 18 második esetre, hasonlóan a kolozsvári domonkos kolostor 15. század végi refektóriumához, itt is külső szószékről tarthattak prédikációkat étkezés közben a szerezeteseknek. Az oszlopos helység (talán refektórium) nyugati falának alapozása magasabban lehetett, mint az általunk megfigyelhető szint, vagy elképzelhető, hog)' részben felhasználták a 13. századi kolostorfalat. Egyébként ez nyilván nem az egyetlen helyisége lehetett a kolostornak, annak épületeit, a kút helyzetéből és a hajótól 30 méterre talált fal vonalából ítélve, a szentélytől északabbra vagy esetleg a nyugati főhomlokzat folytatásaként kereshetnénk. Mindenesetre a váradi rendház jelentőségének megfelelően joggal feltételezhetünk nagyobb szabású kolostorépületeket. A diadalív előtti tisztázatlan formájú falcsonkalapozás esetében felmerülhet egy szentélyrekesztő (lettner) gondolata, ennek igazolására meg kellene találni az északi oszloppárt. Építése a 13. századi szentélyfal lebontása után történhetett, mert az alapba román kori faragványokat helyeztek, amelyek jelzik azt is, bog}' az első kolostort, az új, gótikus részek emelésekor bontották le. Amennyiben a Magyar Kurír megjegyzése a déli támpillérekre vonatkozik, úgy a templom felmenő falai téglából lehettek, mint Bihar megye középkori templomainak zöme. A gótikus szentély szorosabb datálásához talán terminus post quemként szerepelhet egy kriptán kívüli 1440-es pénzzel keltezett sír, 19 amelyről feltételezhetjük, hogy még a 13. századi bővítetlen szentélybe ásták, ha ugyanis a kripta már meg lett volna, akkor a 15. század közepén még minden bizonnyal lett volna hely benne. A megfigyelések alapján kiderült tehát, hogy a templomromok nem lehetnek az 1342-ben elkészült klarissza zárda maradványai, az azonosításkor legfeljebb Velence plébániatemplomai jöhetnének számításba, ám a szentélyhez kapcsolódó épületrészek jellege ennek is ellentmond. (10. kép) Az 1691-1769-es helyszínrajzok^ 0 a templom és a kolostor által elfoglalt területet egy, részben vízzel körülvett földnyelvként tűntetik fel, kissé kiemelkedve a környezetéből. Ez a medrét évtizedről évtizedre változtató Kőrös teraszának egy magasabb kiszögelése volt, melynek a széléig értek a romokat takaró házak telkei. A földnyelv már a rendház építése előtt is ideálisnak bizonyulhatott a megtelepülésre, igazolják ezt a refektórium padlószintje alatt talált 8-9. századi edénytöredékek és a templom körül talált 12-13. századi kerámiás szenes réteg. Nem tudjuk, hogy Velence városrész kiterjedése milyen volt kelet felé a 13. század második felében; csak sejthetjük, hogy a kolostor, a ferences gyakorlatnak megfelelően, peremterületre eshetett, közel a Váradról Kolozsvár felé kivezető Velence utcához. Mindenesetre a 14. század első felére a város már bekebelezte a
