Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Emődi Tamás: Előzetes jelentés a váradi konventuális ferences templom kutatásáról

ték. A kripta délnyugati oldalát pedig 23 x 10-11,5 x ? illetve ? x 13,5 x 7 cm-es téglákkal. Elképzelhető, hogy a kriptalejárat ebben a sarokban volt, ugyanis a 13. századi szentélyzáró falat itt mintha nagyobb mélységig lebontották volna. Nehezítette a megfigyeléseket, hogy a kripta belsejében a földet teljesen fölforgatták. (I. profil) Tele volt tégla- és kőtörmelékkel, malterdarabokkal és újkori hulladékkal. Ez a bolygatás nyilván az 1826-os ásatás eredménye. A műemlékértékelés 19. sz. eleji viszonyainak ismeretében természetesen nem hiányolhatjuk a Magyar Kurír közleményének az alaprajzra vagy az architektúrára vonatkozó megjegyzéseit, a kutatás tárgya elsősorban a kripta lehetett - tekintve annak viszonylagos érintetlenségét - és sírjainak várható mellékletei. A nagy mennyiségű téglatörmelék igazolja a Magyar Kurír észrevételeit: „ezen sanctuariumnak ... napkeleti részén pedig vannak több sorban helyeztetett s tégla bolthajtással rakott familia-kripták", melyekben „öt, hat s több ember tetemei vannak". Sírkövekre vagy tumbákra utaló nyomot nem találtunk, amit nem magyarázhatunk azok hiányával, annál is inkább, mert az idézett cikk szól egy gót relief betűs vörös márvány sírkőről, anélkül hogy közölné feliratát. Az északon talált tömör alapozás minden bizonnyal egy torony alját képezi, amely a hajó és a szentély ízesülésénél állt. Kérdés, hogy a falsarok külső vagy belső oldalánál; ennek megfelelően alapméretei 5,20 x 5,20 vagy 6,60 méter voltak. Valószínű, hogy a torony és a román kori szentélyfalhoz rakott támpillér is egykorú a kolostor teremmel a gótikus bővítés eltérő anyagú alapozásai tehát - az oszlopos terem esetében például nyilvánvalóan — nem jeleznek különböző építési fázisokat. A diadalív vonalától kissé nyugatra, egy a szentélyfalnál 45 cm-rel magasabbra alapozott, 1,10 x 1,30 méteres falcsonk került elő, másodlagos felhasználású kövekből; kiterjedését keleti és déli irányban nem követhettük. A kriptán kívül, az egykori padlószint alatt agyagba ásva több téglából rakott sírhely volt, köztük egy kettős sírbolt, melyeket valószínűleg sírkőlapok fedtek. Ezeket a kripta megtelte után létesíthették a 15. század végén vagy a 16. század folyamán. De temetkeztek már a 13. századi szentélybe is, a téglasírok ugyanis korábbi sírokat bolygattak meg. A templom területén szórványként előkerült jelentősebb kőfaragványok a következők voltak.

5 Román kor: faloszlop lábazat (3. kép), egy kapu két szárköve (4. kép), párkánydarab (5. kép), vízköpő (6. kép), relief töredék (7. kép), nyíláskeret (5. kép b.), egyszerű ékborda (5. kép c), padlólap (8. kép). Gótika: körtetagos bordák (9. kép a, b), 60 fokos ékbordák (9. kép d, e.), ablakosztó töredékek vörös és fehér festés nyomaival (9. kép c). Reneszánsz: nyíláskeret, esetleg pastoforium része (9. kép f.). Az oszloplábazat valószínűleg olyan egy-két oszlopos kapubéllet része volt, amilyennel Jakon (déli kapu), Péterfalván vagy Esztergomban (palotakapuk) találkozhatunk.

6 A lábazaton saroklevél részlet, alatta a homloklapon és az egyik oldallapon hármas levél van. A darab kopottsága miatt nem lehet eldönteni, hogy összetettebb béllet vagy szabadon álló faloszlop része volt. A hengertagos, hornyolt bélletű kapu szárkő az ún. lineáris, fejezet nélküli kapu típushoz tartozik, melynek eredete a Közép-Rajna-vidéke.

7 Megtalálható alsó-ausztriai templomoknál,

8 de megjelenik Budán, Mórichidán (nyugati kapu), Zsámbékon (nyugati kapu)

9 is. A kapukeretelések lineáris tendenciái vezettek a 13. század közepén, a fejezet nélküli hengertagos típus elterjedéséhez.

10 Ennek a továbbfejlesztéséből jött létre egy kora gótikus, általában háromkaréjú, kis nyílás szélességű kapuforma, melynek erdélyi példái Szászsebes (sekrestye bejárat); Brassó, Szent Bertalan templom. A nyilvánvalóan a szentély keresztboltozatából származó román kori él-