Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Emődi Tamás: Előzetes jelentés a váradi konventuális ferences templom kutatásáról

1. Az előkerült kolostorrész helyszínrajza. annak nyomvonalai; mivel azonban a talajszint kiegyenlítéskor egyszerre a teljes alaprajz soha nem volt látható, az egyes falszakaszok és kultúrrétegek közötti viszonyra vonatkozó megfigyelések nem elég kimerítőek.

4 Szelvényrajzokat mindössze csak a vezetékárkok mentén készíthettünk. Mindkét árok 10-15 cm-rel mélyebb volt, mint a templom legmélyebbre alapozott főfalai. Az előkerült falak a következő alaprajzi elrendezést mutatták: 10,20 méteres belső szélességű templomhajó, 1,20 méter széles alapokkal; nyomvonalát a déli oldalon 3,50 méterig követhettük. A 22 méter hosszú, 7,40 méter széles, a nyolcszög öt oldalával záródó szentély alapfalai a főhajótól számított 10 méterig 1,15 méter, onnan 1,30-1,35 méter szélesek voltak. A déli szentélyfalat három 1,90 x 1,35 méteres támpillér tagolta egyenlőtlen falközökre, a nyugatról számított második és harmadik támpillérnek megfelelő szakasszal átellenben, az északi oldalon, egy 1,15 x 4,40 méter belvilágú falszoros csatlakozott a szentélyhez, ehhez pedig egy 6x6 méteres alapterületű helység közepén egy 1,20 x 1,30 méteres alapozású pillérrel. A helyiség keleti fala 1,15 méter, az északi 1,30 méter széles volt, a nyugati fal viszont hiányzott a kiásott terület teljes mélységében, sőt nyoma sem volt egykori alapozásnak. Mindössze 1,25 méterre az északi helység falától egy 80 cm széles észak-dél irányú falsáv húzódott, melynek szentélyhez kapcsolódása nem volt megfigyelhető a vezetékárok miatt észak felé, pedig egy 10,50 méternyi szakasz után, 19-20 századi épületalapok takarták. Az I. árok érintett egy 4,00 x kb. 2,70 méteres tömör alapozású faltömböt melynek nyugat irányú kiterjedését nem tudtuk követni a Krisztina utca aszfalt burkolata és járdája miatt. A templom alapfalainak körülbelül