Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

J. Dankó Katalin – Szekér György: A sárospataki ferences kolostor kutatása

6. A ferences és klarissza kolostor az 1380-as években. tetése. Ennek, a 14. század közepétől újra aktuális gondolatnak néhány tipikus megoldási módja született. Az egyik út az átlós komponálás, amely az óbudai klarissza templom mellékszentélyeinél

58 és a kassai Szent Erzsébet templom mellékszentélyeinél

59 jelenik meg kikristályosodott formájában. Elkülönítenénk tőlük az általában velük együtt említett zborói

60 és a már idézett pöstyéni példákat, melyeknél inkább a szentély alapformájának bővítéséről van szó, mintsem tudatos térkomponálásról. Ugyanígy vigyázni kell a tengelytámpilléres formálás analógiaértékével, ugyanis ez is adódhat meglévő elemekből. A tipikus tengelytámpilléres szentély kapcsán a balfi templomot mindig megemlítik, pedig elképzelhető, hogy itt a tudatos komponálás mellett, vagy helyett, a korábbi, félköríves szentély „körbeépítése" a meghatározó,

61 mint ahogy a csíkrákosi szentély esetében is, így alakul ki „magától" a hétszög négy oldalával záródó tengelytámpilléres forma. Az átlós komponálás már természeténél fogva eredményezi a tengelytámpillért. Kicsit félrevezető ez a fogalom, általánosabb lehetne az, ha arról beszélnénk, hogy a hossztengely végén nem mezőközépre látunk merőlegesen, hanem sarok-